2020. március 13., péntek

DÉLELŐTT | 
Tizenkét tele kosár maradt

Igehely: Mt 14:13-21; Kulcsige: Mt 14:20 „Miután valamennyien ettek és jóllaktak, összeszedték a maradék darabokat, tizenkét tele kosárral.”

Az Úr Jézus Bemerítő János halála után elment hajón egy lakatlan helyre, hogy egyedül legyen. A sokaság elment gyalog utána, és várták Jézust a parton. Jézus megszánta őket, és betegeiket meggyógyította. Estefelé a tanítványok jöttek, hogy bocsássa el a sokaságot. Jézus arra kérte őket, hogy ültessék le a népet, és adjanak nekik enni. De csak öt kenyerük volt és két haluk. Azt vitték Jézushoz, és a végén még megmaradt tizenkét teli kosár élelem, pedig több mint ötezer ember jóllakott. Sok tanulságot hordoz ez a történet.

Jézus Krisztus csak azt tudja megáldani, amit készek vagyunk neki odaadni. Amit visszatartunk, azon nem lehet Isten áldása. Jézus a keveset is meg tudja áldani. Azt kell adnunk neki, amink van, akár kevés, akár sok. Neki van hatalma a keveset is megsokasítani. Képes alkalmatlanságunk ellenére is alkalmassá tenni a szolgálatra. Kész vagy arra, hogy odaszánd magad az Ő számára? Jézus Krisztusnál akkor is van megoldás, amikor mi nem látunk semmilyen kiutat. Kívánatos lenne, hogy tudjunk benne hinni, és rábízni életünket.

Kihez szoktál elsőre fordulni a gondjaiddal? Mit adunk könnyen Jézusnak, és mit nehezen? Miért?

Kelemen Szabolcs

DÉLUTÁN | 

Felelősségteljes örökség

Igehely: 1Krón 22:1-19; Kulcsige: 1Krón 22:9-10 „De fiad fog születni, ő a nyugalom embere lesz, mert mindenfelől nyugalmat adok neki ellenségeitől. Salamon lesz a neve, mert békességet és nyugalmat adok Izráelnek az ő idejében. 10Ő épít majd házat nevem tiszteletére. Ő fiam lesz, és én atyja leszek, és örökre megszilárdítom királyi trónját Izráelben.”

Dávid még királysága idején megszerzett mindent, ami a templomépítéshez szükséges volt. Gondoskodott időben, hogy minden építőanyag meglegyen. Elrendelte, hogy a jövevények kőtömböket fejtsenek az Isten háza építésére. Összegyűjtött százezer tálentum aranyat és egymillió tálentum ezüstöt a templomépítésre. Dávid tudta, hogy ő nem építhet templomot, mivel sok vér tapadt a kezéhez. Salamonra, Dávid fiára várt ez a felelősségteljes feladat.

Salamonnak minden elő volt készítve, amire szüksége lesz az építkezéshez. A királyságot már így vette át. Felelősségteljes feladat várt rá. Mivel az Isten templomáról volt szó, azt nem lehetett akárhogyan megépíteni. Nem mondhatta Salamon, hogy elég oda kevesebb arany is, és még marad neki egyébre is. Azt se tehette, hogy azt a temérdek aranyat és ezüstöt más dolgokra használja el.

Vajon a mi életünk azt a célt szolgálja, amire Isten elhívott? Az életünket és javainkat, amit Tőle kaptunk, felelősségteljesen használjuk az Ő dicsőségére? Imádkozzunk azért, hogy életünk Isten igéjéhez és akaratához igazított legyen!

Kelemen Szabolcs

 Napi áhítat

Igehely: 2Krón 19:1–6 Kulcsige: 2Krón 19:3 „Bár volt benned valami jó is, mert kiirtottad az országból a szent fákat, és állhatatos szívvel kerested az Istent.”

„Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van.” – jelenti ki Sámuel prófétának az Úr (1Sám 16:7). Isten látja, ami a szívben van: látja a rosszat, de azt a kis jót is: „Bár volt benned valami jó is… állhatatos szívvel kerested az Istent” (3.v.). Jósáfát azt terjesztette, amit érdemes volt, mert ezáltal munkálta Isten akaratát, és a megtérést szorgalmazta. Újra és újra kiment a nép közé. A lelki élet csak helyes rendtartással, jó tanáccsal, Isten nevében működik jól. Jósáfát megtérítette a korabeli embereket, őseik Istenéhez terelte szívüket.