2020. június 19., péntek

DÉLELŐTT | 
Imádság aktív hitért

Igehely: Kol 2:6-15; Kulcsige: Kol 2:6 „Mivel tehát már elfogadtátok Krisztus Jézust, az Urat, éljetek is őbenne.”

Azt mondják, hogy a diófának ugyanolyan terjedelmes a gyökere, mint a lombozata. Mélyen és szerteágazóan benyúlik a talajba és még a ház alapját is meg tudja mozgatni. Vajon nem ilyennek kell lennie a hitemnek is? Növekednie és erősödnie kell. Ennek az Úrral való naponkénti kapcsolat a feltétele. Az a vágyam, hogy gyermekeink életében is lássak növekedést a hitben, úgy, hogy azt naponként meg is élik. De hogyan lehetséges ez? A Zsidókhoz írt levél 11. fejezetében láthatjuk azoknak az embereknek a sorát, akik igazán megélték a hitüket. Napjainkban is fontos a szülő és a vezető (gyülekezet, ifjúság, gyermektanító) szerepe, példája. Mit lát a gyermek bennem, amikor különböző kihívások előtt állok? Megbeszélem-e az Úrral a leghétköznapibb dolgaimat? Különböző élethelyzetekben, miként reagálok, milyen döntéseket hozok? Hitem miként nyilvánul meg ezekben a helyzetekben? Krisztusra mutatok? A fának a gyökereit nem látjuk, csak a lombozatát, viszont tudjuk, hogy a fát valami mégis tartja. Adjon az Úr növekedést a hitben a mai napon is, ami látszódjon meg életvitelünkben, ugyanakkor imádkozzunk gyermekeinkért, hogy az ő hitük is növekedjen és erősödjön!

Virág Tibor

DÉLUTÁN | 

Akár élek, akár meghalok

Igehely: Fil 1:18-26; Kulcsige: Fil 1:20 „Ezért szívemből várom és remélem, hogy semmiben sem fogok szégyent vallani, hanem mint mindenkor, úgy most is Krisztust egészen nyíltan fogják magasztalni énértem, akár életben maradok, akár meghalok.”

Sok keresztyén a halálra szabad, de az életre nem. Hagyja, hogy a maga vagy mások bűne, a világ és az egyház romlása, a bűn és a tévtanok terjedése lesújtsa, hogy a Fiúban nyert békéjétől, örömétől teljesen megfossza. Mások csak az öregedés és a halál közeledtével kezdenek nyugtalankodni. Isten Lelke mindkettőtől szabaddá tesz, és ha az élet és a halál között vívódunk, az nem azért van, mert két rossz közül kell választani, hanem mert egyik jobb, mint a másik. Fel kell nőnünk, hogy szabadon, örömmel tudjunk igent mondani az ittmaradásra is, meg az elköltözésre is, mivel mindkettő Tőle van, Általa valósul meg, és Őrá nézve történik.

Ha csak az elköltözést látom jónak, kit kritizálok, ki ellen zúgolódok? Aki nem akarja az életet vagy a halált, az Krisztust nem akarja. Aki valóban akarja Krisztust, az akarja mindkettőt, és mindkettőt Tőle fogadja, és Neki ajánlja. Kinek jobb, ha elköltözöm? Nekem. Akarom azt, ami nekem jó? Hát azt, ami a legjobb? Kinek jó, ha maradok? A rám bízottaknak. Szeretem őket valóban? Szeretem azt, Aki megbízott, szeretek Neki szolgálni? Hát Vele lenni?

Dohi Zoltán

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 13:42–52 Kulcsige: ApCsel 13:49–50 „Az Úr igéje pedig elterjedt az egész tartományban. De a zsidók felingerelték ellenük a tekintélyes istenfélő asszonyokat és a város előkelőit, üldözést szítottak Pál és Barnabás ellen, és kiűzték őket határukból.”

A tiszta evangélium, az Isten élő igéje megérinti és válaszadásra készteti a hallgatót. Pál és Barnabás a zsinagógában az Írásokból kiindulva, a Szentlélektől kapott bölcsességgel magyarázták Krisztust. Sokan voltak, akik hittek, másokban pedig féltékenység ébredt. Nem olvasunk arról, hogy a pozitívan és negatívan reagálók mellett lett volna egy jelentős tömeg, akiket a Krisztusról szóló evangélium hidegen hagyott volna.