Igehely: 1Kor 4:6-13; Kulcsige: 1Kor 4:7 „Mert ki tesz téged különbbé? Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, miért dicsekszel, mintha nem kaptad volna?”
Fényes jövő előtt állt Pál, amikor az Úr Jézus megtörte büszkeségét a damaszkuszi úton. Erre az útra úgy ment, mint gyilkos, és úgy jött onnan, mint szent. Van ilyen is. Testvér, te hogy mész és jössz utaidon? Ki hitte volna, hogy a vérengző Pál ezeket fogja mondani: „arra sem vagyok méltó, hogy apostolnak nevezzenek”, vagy: ,,alázattal különbnek tartsátok magatokat egymásnál” (Fil 2:3), vagy: ,,mint egy torzszülöttnek, megjelent nekem is” az Úr. És még sorolhatnám azokat a kijelentéseket, amelyekben Pál nem kényezteti el magát. Igaz, hogy a mi egyetlen mintaképünk az Úr Jézus, de van, mit tanulni Páltól is. Élete mostoha körülményeit zúgolódás nélkül vállalta, örömmel az Úr dicsőségére. Bár kivette a részét, mint üldözött, tudta, hogy az angyalok lépésről lépésre figyelik, a páholyból követik, és gyönyörködnek benne: látványossággá lettünk… az angyaloknak.
Na, de mit értett Pál az alatt, hogy Isten utolsókul állított? Az ő idejében a cirkuszi arénák utolsó műsorszáma az volt, hogy a halálraítélteket kiéhezett fenevadak elé dobták. Ezt is vállalta Pál. Te mit tudnál vállalni, drága lélek?
Dániel Zalán
Az igazságszolgáltatás ígérete
Igehely: Róm 2:1-13; Kulcsige: Róm 2:5-6 „Te azonban kemény szívvel és megtérés nélkül haragot gyűjtesz magadnak a harag napjára, amikor Isten kihirdeti igaz ítéletét. Ő mindenkinek cselekedetei szerint fog megfizetni.”
Javasolnám talán azt, hogy az ember ítélőképességét ne hasonlítgassuk az Isten ítélőképességéhez, mert a logika benne van az alapigében: Isten jósága és a te kemény szíved. Ez a különbség is megtiltja, hogy pálcát törjek valaki felett. Szálkát böngészni valaki életében megy simán. Az ítélő életében a gerenda maradhat, de megtörténhet, hogy az a bizonyos szálka éppen az ő gerendájából származik. Ha valaki ezen a területen felfedezi magát, van egy jó hírem: „ha mi magunk ítélnénk meg önmagunkat, nem esnénk ítélet alá” (1Kor11:31), és amikor Isten ítél, akkor nevel minket. Van az olvasott igeszakaszban egy érdekes dolog: Isten nem személyválogató (11.v.), s ennek ellenére előnyt biztosít a zsidónak az ítélet szempontjából, mert köztük is vannak, akik a rosszat cselekszik. És Péternek is van egy kijelentése, mondván: „Mert itt van az az idő, amikor elkezdődik az ítélet az Isten háza népén...” (1Pt 4:17).
Hitem szerint Isten fájó pontja lesz, amikor a népe felett ki kell mondania az ítéletet. Ezért kezdi az ítéletet rajtuk, hogy túl legyen e gyötrelmen minél hamarabb. Hiszen az Ő akarata, hogy minden ember üdvözüljön, és nem kívánja senki halálát.
Dániel Zalán
