2020. július 9., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Az imádkozás lelkülete

Igehely: Lk 18:9-14; Kulcsige: Lk 18:14 „Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.”

„Magasságban és szentségben lakom, de a megtörttel és alázatos lelkűvel is. Felüdítem az alázatosak lelkét, felüdítem a megtörtek szívét.” (Ézs 57:15b) Az imameghallgatás kulcsa az alázatos lelkület. Istent nem lehet félrevezetni, nagyon jól ismer minket és látja, mi van a szívünkben. (1Sám 16:7)

A farizeus, aki egy önigazult, gőgős lelkületű ember volt nem Istenre nézve, hanem önmagára nézve imádkozott. Ezzel dicsérte magát az emberek előtt. Az ő lelkülete helytelen volt Isten felé, de az emberek felé is. Isten felé hálát színlelt, az embereket és a vámszedőt pedig lenézte. „Mert mindenki, aki felmagasztalja magát, megaláztatik”.

A vámszedő lelkületét azonban Jézus így jellemzi: megalázta magát, mert teljes tudatában volt méltatlanságának és érdemtelenségének. Ilyen alázatos lelkülettel imádkozott Isten irgalmáért, és az eredmény a felmagasztalás lett, nem önmagától, nem az emberektől, hanem Istentől. Az Istennek tetsző és az imádkozónak hasznos lelkület az, amely eljuttat a megigazulásig.

Milyen lelkülettel imádkozol Isten házában? Kinek a tetszését keresed, amikor imádkozol?

Dézsi István

DÉLUTÁN | 

Százszoros aratás

Igehely: 1Móz 26:12-18 Kulcsige: 1Móz 26:1 „Izsák ezután vetett azon a földön, és százszorosát aratta abban az esztendőben, úgy megáldotta őt az Úr.”

Legtöbbünket az a vágy vezérel, hogy „százszorosan arassunk”, legyünk sikeresek és áldottak, úgy a földi, de még inkább a mennyei dolgokban. Ez a hajlam még helyénvaló is. A kérdés csupán az, hogy mennyire vagyunk hajlandók megadni (vetni) az árát? Izsáknak ezt mondja az Úr: „Ne menj Egyiptomba …, maradj jövevényként ebben az országban, (filiszteusok földjén) én pedig veled leszek és megáldalak.” (26:2-3) Izsák engedelmeskedett és Isten megáldotta, „folyton-folyvást gazdagodott, míg végül is dúsgazdaggá lett.” (26:13) Nem a trendet követte az éhínség idején, (26:1) hanem hallgatott Istenére!

Hogyan viselkedünk, ha látunk „százszorosan aratókat”? Féltékenykedünk, irigykedünk, esetleg gáncsoskodunk, vagy inkább még közelebb megyünk az áldások Forrásához? Ha pedig mi vagyunk a sikeres „aratók”, hogyan reagálunk az akadékoskodók tevékenységére? Visszavágóra készülünk? Inkább tegyünk úgy, mint Izsák, aki alázatosan kész volt „odébbállni”, és újra „kiásni a kutakat”. Ezért is méltó elődje és előképe Jézus Krisztusnak!

Dézsi István

 Napi áhítat

Igehely: 1Kor 4:14–21 Kulcsige: 1Kor 4:21 „Mit akartok? Bottal menjek hozzátok, vagy szeretettel és szelíd lélekkel?”

A szeretet és a szelídség nem zárja ki az ostor, a bot – vagyis a kemény, érzelmekkel fűtött dorgálás – alkalmazását. Sőt! Vannak helyzetek, amikor ezekhez kell folyamodni, szó szerinti értelemben is. Ha ezeket az eszközöket „a szeretet karjával mozgatják” (C.H. Spurgeon), abból nem keletkezhet kár. Csak az az ember tud helyesen bánni ezekkel az eszközökkel, aki előbb önmagát fenyíti és fegyelmezi meg, aki folyamatos ostorozás alatt áll. Nekünk is mindig kezünk ügyében van a „bot”. Tudjuk-e rendeltetésszerűen használni?