Igehely: Kol 1:12-22; Kulcsige: Kol 1:19-20 „Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék, és hogy általa békéltessen meg önmagával mindent a földön és a mennyben úgy, hogy békességet szerzett a keresztfán kiontott vére által.”
Jöhetsz Istenhez úgy, amint vagy, de nem távozhatsz jelenlétéből úgy, ahogyan érkeztél. Mi is történik az Ő jelenlétében? Megszentelődünk, ránk árad az Ő szentsége, és így majd szentként állhatunk meg előtte az életünk végén, mert Krisztusnak a vére megtisztított és megszentelt minket. Természetünknél fogva nem vagyunk alkalmasak arra, hogy bármit is örököljünk Istentől. Ha hibás egy szerv a testünkben, akkor azt orvosolni kell, ha nem teljesen jó egy ruhadarab, akkor azt meg kell igazítani ahhoz, hogy alkalmas legyen. Ha egy készülék meghibásodik, szükséges, hogy azt megjavítsák, másképp értéktelen. Istennek meg kellett igazítania az életünket ahhoz, hogy azt a formát átvegyük, amely az Ő „képe és hasonlatossága”.
Nem a külső alakunk megigazítása a célja Istennek, hanem a gondolkodásunké, amely befolyásolja a tetteinket és a kapcsolatainkat. Isten jót tervezett nekünk. Ha engedjük, hogy Ő irányítsa a gondolatainkat, akkor Ő szerinte fogunk gondolkozni is, így tudhatjuk meg az Ő tervét. Krisztus áldozata és a te átalakulásod szorosabb kapcsolatban áll, mint azt gondolnád.
Székely András
Az igazság és a gonoszság összeférhetetlen
Igehely: 2Kor 6:17-7:1 Kulcsige: 2Kor 7:1 „Mivel tehát ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, és Isten félelmében tegyük teljessé a mi megszentelődésünket.”
Megtérésünkkor olyan nyilvánvalóvá vált, hogy mi a jó és a rossz, mi a szent és a bűn! Annyira megértettük, hogy készek voltunk szakítani a régi életünkkel, és elkezdtünk egy hívő életet, mert rájöttünk, hogy mi tetszik Istennek. Szükséges volt határt húzni, és elszakadni olyan tettektől, beszédtől, személyektől, amelyek nem segítik a keresztyén életet. Mégis egy idő után ez a tiszta látás meghomályosodik. Pál apostol szükségesnek látta, hogy emlékeztesse a gyülekezetet arra, hogy mi a hivatása, és hogy az ember az Isten temploma (16.v.).
Ha el is veszítettük a látást, az ígéretet és az üdvösséget nem veszítettük el. Hívő életünket naponként fenyegeti a világi gondolkozás. Az istentelen embertől nem várható a szentségre való törekvés, de Isten az Ő gyermekeitől jogosan várja a szent életet, hiszen hatalmas árat fizetett érte.
A helyes látást vissza lehet szerezni az Isten igéjéből. Bepiszkolt életünkre kérhetünk tisztulást. Megavult hívő életünket meg lehet újítani. Ne akarjuk a szent értékeket összekeverni a hamissal! A mi hivatásunk az igazság megtestesítése.
Székely András
