2020. július 24., péntek

DÉLELŐTT | 
Teljes odaszánás a győzelem érdekében

Igehely: Fil 3:7-16; Kulcsige: Fil 3:14 „De egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának Krisztus Jézusban adott jutalmáért.”

A cím kapcsán egy ifjú teológus esete jutott eszembe, aki azt a feladatot kapta egyik vizsgáján, hogy írjon dolgozatot A mindenható Isten és az ördög – címmel. A megadott téma nagyot dobbant az ifjú szívében. Telve a Megváltójában nyert örömmel – ám nem számolva a rendelkezésére álló idővel – gondolatai nem tudtak elszakadni az Úrtól. Majd a csak félig kész dolgozat végére ezt írta: NINCS IDŐ AZ ÖRDÖGRE! Telitalálat! Ez a teljes odaszánás. Pálnak, Krisztus megragadottjának már nincs ideje másra, mint küldetésére, szolgálatára – ez az újjászületett élet új „időszámítása” és odaszánása.

A teljes odaszánás a megváltott élet új értékrendjében jut kifejezésre: „Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent”. Célkitűzése is új: „hogy Krisztust megnyerjem”. Ezért „ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé” „a lélek üdvösségére”. Gondold meg: „Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.” Mögötted van-e már óemberi életed? Osztatlan-e odaszánásod a győzelem érdekében?

Leopold László

DÉLUTÁN | 

Reménység minden életkorban

Igehely: Zsolt 71:1-9 Kulcsige: Zsolt 71:5 „Mert te vagy, Uram, reménységem, te vagy, Uram, bizodalmam ifjúkorom óta.”

A legtöbb ember vágya a hosszú életkor a „napos oldalon”, egészségben, „betelve az élettel”. Ám rendszerint a bajok száma fölülmúlja az évekét (1Móz 47:9). Az Úr Jézus is figyelmeztet: „A világon nyomorúságotok van”. Ő sem ígéri övéinek, hogy problémamentes lesz az útjuk „a halál árnyéka völgyében”. Bizony, nem kell messzire haladnunk a hívő életben, hogy ilyen tapasztalataink legyenek. Igazat adhatnunk a nagy prédikátornak: „A reménység az élet szenvedéseinek égi balzsama” (Spurgeon). Az öregember könyörgése a reménység éneke Isten igazságosságáról és hűségéről; olyan élethelyzetben, amelyben – mint megvallja: „Sok nyomorúságot és bajt láttattál velem, de újra megelevenítesz, még a föld mélyéből is újra fölhozol engem” (20.v.). Igen, akinek az Úr a reménysége, annak Ő több mint menedék: olyan sziklavár, amelyben lakhatunk is minden életkorban.

Ha őrzöd, ápolod az Úrral való közösséged, te is vallhatod: „és eljött az árvíz, / és fújtak a szelek...” / Bele-belerendült a házam, / s nem dőlt össze! KŐSZIKLÁN VAN! (Füle Lajos). „Ha elenyészik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és örökségem te maradsz, Istenem, örökké” (Zsolt 73:26)!

Leopold László

 Napi áhítat

Igehely: Filem 1:8–14 Kulcsige: Filem 1:14 „Beleegyezésed nélkül azonban semmit sem akartam tenni, hogy jótetted ne kényszerű, hanem önkéntes legyen.”

Pál apostol szeretetteljes szívességkéréssel fordul Filemonhoz, mint testvéréhez az Úrban. Megtehetné, hogy parancsoljon is, de nem teszi. Onézimoszról van szó, aki Filemonnál szolgált és megszökött, de közben Pált és Jézust megismerve megtért, és hasznos lett a szolgálatban. Pál szeretné, ha Filemon visszafogadná őt, aki már neki is hasznos lehet. Pálnak az a szeretetteljes kérése Filemonhoz, hogy úgy fogadja Onézimoszt, mintha magát Pált fogadná. Ez keresztyén kötelessége is lenne, de úgy lenne szép, ha mégis önként, szeretetből fogadná vissza, és nem csupán kötelességből.