2020. július 22., szerda

DÉLELŐTT | 
A bizonyságtevők csapatában futunk

Igehely: Zsid 12:1-3; Kulcsige: Zsid 12:1 „Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek ekkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát.”

A hívő élete, a krisztusi életforma versenyszerű küzdelem, szent futás (Fil 3:14)! Pályánkat „a bizonyságtevők fellege”, a hit mindenkori, legkiválóbb példaképei veszik körül; akik példájukkal most is bizonyítják, hogy a hit kockázatának vállalása az Istennek való odaszánásban kivívja a győzelmet. Ám a győzelemhez a mi hozadékunk is kell. 1.) Letenni „minden ránk nehezedő terhet”(„a világ gondja, a gazdagság csábítása” – Mt 13:22), és „a bennünket megkörnyékező bűnt”(Jak 1:14-15)! 2.) Ebben a folytonos tusakodásban (Ef 6:12) „állhatatossággal fussuk meg az előttünk való pályát”. A nehézségek miatt fel ne adjuk a versenyt, mert csak „aki mindvégig kitart, az üdvözül” (Mt 24:13). 3.) A sikeres versenyhez szükség van jó edzőre (Mesterre) is, aki ismeri a buktatókat, gyengéinket, de győzelemre segít – ez nekünk Jézus Krisztus. Ezért döntően fontos: „Nézzünk fel Jézusra”! Ő „hitből hitbe” vezet bennünket (Róm 1:17), „erőről erőre” (Zsolt 84:8), „dicsőségről dicsőségre” (2Kor 3:18).

Leopold László

DÉLUTÁN | 

Erős reménység

Igehely: 2Kor 1:3-11 Kulcsige: 2Kor 1:7 „A mi reménységünk bizonyos felőletek, mert tudjuk, hogy amiképpen részestársak vagytok a szenvedésekben, ugyanúgy a vigasztalásban is.”

A legtöbb ember szenvedései közepette átadja magát a kesergésnek; csak úgy sorjáznak önsajnálkozó miértjei. S ha kikerül szorult helyzetéből, talán még el is motyogja: Köszönöm, Istenem!

Mennyivel másabb az apostol hálaadása: nem Istennek egy-egy áldásáért, szabadításáért ad hálát – ellenkezőleg: a szenvedés és szorongattatás, a nyomorúság megértéséért. A szenvedés megértésének útja figyelemreméltó. 1.) Kiindulópontja: a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, és a minden vigasztalás Istenének ismerete. 2.) A legfontosabb: Krisztus felől nézni életünk eseményeire, bemerítkezésünk értékrendváltó, jelképes aktusának fényében: „Ha meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy vele együtt élni is fogunk”(Róm 6:8) – ez Krisztus ismeretének alapja. 3.) Isten irgalma és kegyelme (elsősorban) nem közérzetünk javítására adja vigasztalását, hanem szolgálatra, amit tovább kell adni – „aki mást felüdít, maga is felüdül”. 4.) Akiknek közösségük van a szenvedésben, közösségük lesz a vigasztalódásban is (7.v.), mert a szenvedés és vigasztalás az imádságos lélekkel együtt erősíti a közösséget.

Leopold László

 Napi áhítat

Igehely: Tit 3:1–2 „Emlékeztesd őket arra, hogy rendeljék alá magukat az uralkodóknak és a felsőbbségnek: engedelmeskedjenek, és legyenek készek minden jó cselekedetre. Senkit se szóljanak meg, kerüljék a viszálykodást, legyenek megértők, teljes szelídséget tanúsítva minden ember iránt.”

Az, ahogyan többek között a hatóságokhoz és a felsőbbségekhez viszonyulunk, világosan megmutatja, mennyire vesszük komolyan az Úr Jézus szelídlelkűségben való növekedésre felszólító parancsát. Mai igénk teljes szelídséget kér tőlünk, kivétel nélkül minden ember iránt. Szerető családtagjainkhoz, jóbarátainkhoz még képesek vagyunk úgy-ahogy szelídséggel viszonyulni, de milyen magatartást tanúsítunk a nehéz természetű, erőszakos, minket kihasználó vagy elnyomó emberekkel szemben?