2020. január 27., hétfő

DÉLELŐTT | 
Cselekedni is

Igehely: Mt 7:21-23; Kulcsige: Mt 7:21 „Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.”

Sokan zavarban vagyunk, amikor ezeket az igéket kell magyaráznunk, hiszen Jézus világosan kijelenti, hogy a keresztyén közösségekben szolgáló testvérek között is vannak olyanok, akik csupán saját dicsőségüket és igazságukat keresik az Úr szolgálatában. Ők nem mennek be a mennyek országába. Velük szemben pedig ott vannak a csendes, alázatos, egyszerű hívők, a „kétfilléres özvegyasszonyok”, akik hitük alapján bizonyosan részesülnek majd Jézus Krisztus dicsőségében, ott, az örök hazában.

Egyesek könnyen kimondják azokról a szolgálattevőkről, akikkel nem értenek egyet, hogy tévtanítók, sőt a Sátántól kapták a csodatevő hatalmat. De nekünk nem az a dolgunk, hogy emberek felett ítéletet mondjunk. Ehhez csak az Úr Jézusnak van joga. Inkább ügyeljünk arra, hogy mi magunk ne váljunk ismeretlenné Jézus Urunk számára! Mit tegyünk? Cselekedjük az Atya akaratát. Honnan tudjuk, mi az Ő akarata? Jézus a 20. versben adja meg erre a választ. Cselekedetünk gyümölcse, vagyis annak következménye árulkodik arról, hogy összhangban van-e Isten akaratával. Származott-e szeretet, öröm, békesség a te életedben és a környezetedben élők életében abból, amit mondtál vagy tettél?

Győri Gábor

DÉLUTÁN | 

Igazságotok múlja felül az írástudókét

Igehely: Mt 5:17-20; Kulcsige: Mt 5:20 „Mert mondom nektek, ha a ti igazságotok nem múlja felül az írástudók és farizeusok igazságát, akkor semmiképpen sem mentek be a mennyek országába.”

„Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.” Ezzel az örök igazsággal tanította az Úr Sámuel prófétát, akinek nehezére esett elfogadni Isten akaratát, hogy Isai fiai közül nem a legtermetesebb, legerősebb, hanem a legkisebb fiút kell királlyá kennie. Így van ez velünk is, amikor Isten munkáját pénzben, befolyásban, tisztségben, gyülekezeti taglétszámban próbáljuk értékelni, nem pedig a Szentlélek által szívünkben elvégzett változásokban: alázatban, szelídségben, szeretetben, békességben.

Az írástudók és farizeusok törvénykező igazsága onnan ered, hogy az emberi teljesítményt figyelik. Mint a gazdag ifjú kérdése: „Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Az igei válasz azonban ez: „ ...amikor megjelent a mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete, nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője, a Szentlélek által” (Tit 3:4-5). Mit kell tehát az embernek tenni? „Tisztítsátok meg lelketeket az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szívből szeressétek, mint akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által” (1Pt1:23).

Győri Gábor

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 21:7–14 Kulcsige: ApCsel 21:11 „Odajött hozzánk, levette Pál övét, megkötözte vele saját kezét és lábát, és ezt mondta: Így szól a Szentlélek: «Azt a férfit, akié ez az öv, így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, és pogányok kezébe adják.»”

Pál apostol számára nem az volt fontos, hogy neki minden jó és kényelmes legyen, hanem hogy az Úr akaratát teljesítse. Nemcsak a Tíruszban levő tanítványok figyelmeztették, hogy mi vár reá Jeruzsálemben. Ugyanerről tesz bizonyságot maga Pál apostol is Milétoszban, az efézusi véneknek: „fogság és nyomorúság vár reám” (ApCsel 20:23). És így is Jeruzsálem felé tart, mert tudja, hogy ez az Úr akarata, neki ott kell lennie, bizonyságot kell tennie mindarról, amit Jézus Krisztussal személyesen megtapasztalt.