2020. január 22., szerda

DÉLELŐTT | 
Mit kezdenek a disznók a gyöngyökkel?

Igehely: Mt 7:1-6; Kulcsige: 7:6 „Ne adjátok oda a kutyáknak azt, ami szent, gyöngyeiteket se dobjátok oda a disznók elé, nehogy lábukkal széttapossák azokat, majd megfordulva széttépjenek titeket.”

Erről az igéről Roboám, Júda királya jutott az eszembe, aki a templom elrabolt arany kincseit rézzel helyettesítette (2Krón 12). Az apja által készített arany eszközöknek csak a csillogása maradt meg, de nem az értéke. A kutyáknak az Isten népe szentségére fáj a foguk, mondja ez az igevers. Ahogyan a menyasszony legnagyobb értéke a vőlegényét váró tisztasága, úgy Krisztus menyasszonyának, a gyülekezetnek is a legnagyobb értéke a szentsége. Nem a szép imaházainkért, áldozatkész, szerető közösségi életünkért gyűlöl minket a világ és a Sátán, hanem az Isten számára elkülönített életünkért, szentségünkért.

A gyöngy – a homokszemből formált kincs – a kagyló hosszú szenvedéséneknek az eredménye. Kár, ha ez az értékes gyöngyszem a disznók elé kerül. Szomorú, amikor egy jóhírű ember vagy gyülekezet erkölcsi bukás vagy közömbösség miatt a romlásba süllyed. Imádkozzunk azért, hogy féltve őrzött kincseinket ne tapossa meg az ellenség. Kérjük Isten oltalmát gyermekeinkre, hogy az erkölcsileg elromlott világban tartsák értéknek a tisztaságot és a szentséget.

Kovács Barna

DÉLUTÁN | 

A szelíd Mózes Isten védelmében

Igehely: 4Móz 12:1-16 (12:1-13:1); Kulcsige: 4Móz 12:2-3 „Ezt mondták: Vajon csak Mózes által beszélt az Úr? Nem beszélt-e miáltalunk is? De az Úr meghallotta. Ez a Mózes pedig igen alázatos volt, a földön élő minden embernél alázatosabb.”

Olyan nehéz csendben maradni, amikor méltatlan vádak érnek testvéreid részéről! Emlékszem „testvéri órákra”, amikor csak úgy röpködtek a vádak és a lejárató szavak. Olyankor nem sokan gondoltak arra, hogy vajon az Úr meddig tűri ezeket. Mózes nem élt vezetői tekintélyével, szónoki képességeivel, és az is lehet, hogy a Bibliába se került volna be ez az incidens, ha Isten nem lép közbe ilyen határozottan, hogy megvédje alázatos és szelíd szolgáját. Hogy mi tette Mózest ilyen szelíd emberré? Erre nem tudunk kimerítő választ adni. De ő az az ember, aki az égő csipkebokornál átéli az Isten jelenlétét, Egyiptomban a tíz csapás idején kézzel foghatóan érzi az Ő erejét, később 40 napot tölt a hegyen az Ő szentségében, ez mind hozzájárult jellemének formálásához. Mi hol tanuljuk a szelídséget és az alázatot?

Mirjám a legsúlyosabb büntetést kapta azzal, hogy Isten elment tőle. Csodálom Mózest, aki a sértődés legapróbb jelét sem adja, és máris közbelép a testvére érdekében. Micsoda önzetlen viselkedés! Ezt is csak az Istennel való csendességben tanulhatjuk.

Kovács Barna

 Napi áhítat

Igehely: 1Sám 16:4–13 Kulcsige: 1Sám 16:11 „Majd megkérdezte Sámuel Isaitól: Itt van az összes fiad? Hátra van még a legkisebb – felelte ő –, de ő éppen a juhokat őrzi. Erre Sámuel ezt mondta Isainak: Üzenj neki azonnal, és hozasd ide, mert addig nem ülünk le, amíg ő meg nem érkezik.”

Dávidnak ez az útja – pásztorságtól a királyságig – arra emlékeztet bennünket, hogy Isten gyakran a legkevésbé valószínű jelölteket választja a legnagyobb céljaira. Amikor Sámuel eljött, hogy Isai fiai közül felkenje Izráel következő királyát, a legfiatalabb fiúra a legkevésbé sem gondolt. Isai és minden ember, aki akkor ott jelen volt, azt nézte, ami a szem előtt van; vagyis a kor elvárásainak, normáinak megfelelően ítélték meg a jelölteket. Isten azonban látja azt, amit mások nem, vagy nem is akarnak, mert más a kor aktuális elvárása – a neki szentelt szívet.