2020. január 21., kedd

DÉLELŐTT | 
Felesleges aggódni

Igehely: Mt 6: 25-34; Kulcsige: 6:27 „Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy arasznyival is?”

Visszatekintve életemre, elmondhatom, hogy a legtöbbet aggódásommal bántottam mennyei Atyámat. Hittem, hogy Ő a gondviselő Atya, aki hűséges az ígéreteihez, az adott élethelyzetekben mégis nehezen vártam ki az Ő idejét, ahhoz az utashoz hasonlóan, aki toporzékolva várja, hogy a menetrendszerinti buszjárat megérkezzék.

Gyülekezetünkben nem a jólét evangéliumát valljuk, miszerint a jó lelki állapot egyenes következménye az anyagi áldás és jólét. A valóságban azonban sokkal jobban befolyásol, mint gondolnánk. Boldogtalanságunknak gyakran az az oka, hogy az autónkat a gyülekezeti parkolóban levőkhöz viszonyítjuk, lakásunkat a korosztályunkhoz tartozókéhoz hasonlítjuk, vagyoni állapotunkat, társadalmi helyzetünket más gyülekezeti tagokéhoz mérjük. Mindez a pogányok beszédtémája Igehely: mondja a mi Urunk. Amikor az isteni gondviselés témakörét nyitja meg Jézus a tanítványai előtt, ezzel a mondattal kezdi: „Ezért mondom nektek: ne aggódjatok!” (25.v.). A folytatás azon dől el, hogy Istennek vagy a mammonnak szolgálok-e. Tedd Őt ma is az első helyre, a többiről majd Ő gondoskodik!

Kovács Barna

DÉLUTÁN | 

Jobb szelíd lelkűnek lenni

Igehely: Péld 16:16-20; Kulcsige: Péld 16:19 „Jobb szelíd lelkűnek lenni az alázatosok közt, mint zsákmányon osztozni a gőgösök közt.”

Az alázatos és szelíd viselkedés nem népszerű a mai világban. A modern életvezetés betegesnek tartja, ha alázatosan hagyod, hogy mások „leuraljanak”. Légy ura önmagadnak, tégy határozott benyomást magadról, légy céltudatos és sikerorientált! – hogy csak néhányat említsek azok közül az elvek közül, amelyek egyre több keresztyént is magukkal ragadnak. Salamon figyelmezteti fiait arra, hogy nagyon válogassák meg a baráti társaságukat, mert ebben rejlik növekedésük, avagy összeomlásuk. A gőgösök társasága gyakran vonzóbb, mert bőven van zsákmány, siker, hírnév. Az alázatosok közössége viszont nagyra tartja és kidomborítja az emberekben rejlő benső értékeket.

Sajnos, az ifjú Roboám nem kért apja tanácsából: gőgösen elutasította a jótanácsot és ezzel együtt az ország is összeomlott, kettészakadt. Érték-e előttünk a szelídlelkűség? Hat-e reánk a világban eluralkodó gőgös magatartás, vagy alázatosan felvállaljuk a krisztusi magatartást?

Kovács Barna

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 21:7–14 Kulcsige: ApCsel 21:11 „Odajött hozzánk, levette Pál övét, megkötözte vele saját kezét és lábát, és ezt mondta: Így szól a Szentlélek: «Azt a férfit, akié ez az öv, így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, és pogányok kezébe adják.»”

Pál apostol számára nem az volt fontos, hogy neki minden jó és kényelmes legyen, hanem hogy az Úr akaratát teljesítse. Nemcsak a Tíruszban levő tanítványok figyelmeztették, hogy mi vár reá Jeruzsálemben. Ugyanerről tesz bizonyságot maga Pál apostol is Milétoszban, az efézusi véneknek: „fogság és nyomorúság vár reám” (ApCsel 20:23). És így is Jeruzsálem felé tart, mert tudja, hogy ez az Úr akarata, neki ott kell lennie, bizonyságot kell tennie mindarról, amit Jézus Krisztussal személyesen megtapasztalt.