Igehely: 1Krón 17:7-20; Kulcsige: 1Krón 17:16 „Ekkor bement Dávid király az Úr színe elé, leült, és ezt mondta: Ki vagyok én, Uram, Istenem? És mi az én házam népe, hogy eljuttattál engem idáig?”
Dávid szeretett volna templomot építeni az Úrnak. Nem kapta meg az építkezési engedélyt. Nem építhetett házat az Úrnak, ehelyett Isten épített neki házat, maradandó házat. Azt ígérte, hogy megerősíti házát és utódainak királyságát örökre. Ez az ígéret beteljesedett az igazi „Dávid fiában” Jézusban és bennünk, akik élő kövek lehetünk ebben az új templomban.
Dávid úgy érezte, hogy tartozik Istennek, mert szerény származása ellenére hatalmat és gazdagságot adott neki. Isten lehetővé tette, hogy palotákat építsen magának, és békességben éljen, pedig valamikor bujdosó volt. És ahelyett, hogy Isten elfogadta volna a szerény viszonzást, még több áldást adott neki. Dávidot ez mélységesen meghatotta, és csodálva imádta az Urat. Költői tálentuma is kevés volt, hogy háláját és örömét ki tudná fejezni.
Mikor töltött el utoljára a csodálkozás öröme, hogy Isten így bánik veled? Voltak-e mostanában hála-könnyeid, hogy gyarlóságod ellenére Isten nem büntetett meg, hanem inkább áldásával halmozott el
Sallai Jakab
Utolsó idők veszélyei
Igehely: Mk 13:1-10 Kulcsigék: Mk 13:5-7 „Jézus pedig így kezdett beszélni hozzájuk: „Vigyázzatok, hogy meg ne tévesszen valaki titeket. Sokan jönnek majd az én nevemben, és azt mondják: Én vagyok! – és sokakat megtévesztenek. Amikor pedig háborúk zaját vagy háborúk hírét halljátok, meg ne rémüljetek! Ennek meg kell lennie, de ez még nem a vég.”
Amikor „utolsó időkről” beszélünk, fontos, hogy különbséget tegyünk a kifejezés kétféle jelentése között. Először is, az üdvtörténet utolsó korszaka az Újszövetség, vagyis a Gyülekezet korszaka. Másodszor, ez a kifejezés utal az Úr Jézus visszajövetelét megelőző évekre, amit a „nagy nyomorúság” idejének is nevezünk. Mi is az utolsó időkben élünk, és amint közeledünk a záró szakaszhoz, egyre fokozottabban érezzük annak nyomását.
A végső időkhöz közeledve sokféle veszély leselkedik ránk. Ezek között vannak elborzasztó veszélyek és vannak ártatlannak tűnő csapdák. Egyik ilyen enyhe veszély éppen az, ha nem látunk túl az anyagi világ keretein, ha megállunk a köveknél, leragadunk a ma építményeinél és nem is gondolunk arra az időre, amikor kő kövön nem marad. Jézus figyelmeztet még a megtévesztés veszélyére, háborúkra, elhurcolásra és arra, hogy vigyázzunk és imádkozzunk. Ha ragaszkodsz hozzá, Ő megvéd a veszélyek közt is. Aki mindvégig kitart, az üdvözül.
Sallai Jakab
