2020. december 7., hétfő

DÉLELŐTT | 
„Jaj Uram, Uram!” – Félelem

Igehely: Józs 7:2-12 Józs 7:7 „Akkor ezt mondta Józsué: Jaj, Uram, Uram! Miért is hoztad át ezt a népet a Jordánon, ha most az emóriak kezébe adsz bennünket, hogy elpusztítsanak? Bárcsak úgy határoztunk volna, hogy a Jordánon túl maradunk!”

Józsué följajdulásában a kétségbeesés hangja csendül fel. Mélységes csalódásból fakadt ez a kiáltás. A fantasztikus jerikói győzelem után fájdalmasan hatott a kiábrándulás. Elbizakodottságában az egész nép a győzelmek sorozatát látta maga előtt. Aj apró falatnak tűnt a számukra. Előre ünnepelték győzelmüket, ezért hatott olyan lesújtóan a vereség.

A hős Józsué, aki megverte az amálekieket, az erős hadvezér, aki bátran odaállt a kivont karddal álló angyal elé, most félt. Rettegett. Vajon hányszor ismételte el az est beálltáig, hogy „jaj, Uram, Uram”? Vajon mennyi lehetett a kínos szünet a két „uram” szó között, és utána? A megszólítás után, mintha nem találná a szavakat, újra megismétli az előző szót. Mit is mondhatott volna? Teljesen összezavarodott, nem értette, hogy mi történik, és miért. Zavarát Istenhez vitte, akinél kész volt a megoldás.

A mai napon mivel kapcsolatosan vannak félelmeid és kételyeid? Bátran vidd azokat Isten elé, és ő megmutatja, hogy mit kell tenned.

Sallai Jakab

DÉLUTÁN | 

Egyértelmű ismertetőjelek

Igehely: 1Jn 3:6-10 Kulcsigék: 1Jn 3:9-10 „Aki az Istentől született, az nem cselekszik bűnt, mert az ő magja van benne, és nem vétkezhet, mert az Istentől született. Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: aki nem cselekszi az igazságot, nem az Istentől van, és az sem, aki nem szereti a testvérét.”

Meg tudjuk-e állapítani, hogy ki hívő és ki nem, ki az Úr gyermeke és ki nem? Mondhatjuk-e bárkire is, hogy meg van térve, vagy pedig azt, hogy a kárhozat útján van? Sajnos megoszlik a vélemény, és egyre bővül azok tábora, akik szerint nem ítélhetünk az emberek fölött, ehhez egyedül az Úrnak van joga. Csak a szíveket vizsgáló Isten tudhatja, hogy kiben milyen lélek van. Bemerítés és tagfelvétel esetén a saját vallomásra alapozunk, úrvacsoránál mindenki a saját lelkiismerete szerint, fenyítésről pedig szó sem lehet. Ez a humanizmus átka és a szinkretizmus gyümölcse.

Öregjeink közül egyesek szívesen visszahoznák azt az időt, amikor a hívőség külső jelek alapján volt meghatározva: az átlagos kultúrától eltérő öltözet, hajviselet és külső szabályok betartása. Egyértelműen nem ez a megoldás. Nem kell maskarát csinálnunk magunkból csak azért, hogy az utcán messziről megismerjenek. Inkább arról ismerjenek meg, hogy szeretjük egymást, mert a bibliai mérce az igazság és a szeretet cselekvése.

Sallai Jakab

 Napi áhítat

Igehely: Tit 3:1–2 „Emlékeztesd őket arra, hogy rendeljék alá magukat az uralkodóknak és a felsőbbségnek: engedelmeskedjenek, és legyenek készek minden jó cselekedetre. Senkit se szóljanak meg, kerüljék a viszálykodást, legyenek megértők, teljes szelídséget tanúsítva minden ember iránt.”

Az, ahogyan többek között a hatóságokhoz és a felsőbbségekhez viszonyulunk, világosan megmutatja, mennyire vesszük komolyan az Úr Jézus szelídlelkűségben való növekedésre felszólító parancsát. Mai igénk teljes szelídséget kér tőlünk, kivétel nélkül minden ember iránt. Szerető családtagjainkhoz, jóbarátainkhoz még képesek vagyunk úgy-ahogy szelídséggel viszonyulni, de milyen magatartást tanúsítunk a nehéz természetű, erőszakos, minket kihasználó vagy elnyomó emberekkel szemben?