2020. december 5., szombat

DÉLELŐTT | 
„Simon, Simon!” – Intő imatámogatás

Igehely: Lk 22:28-34; Kulcsige: Lk 22:31 „Simon, Simon, íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát.”

Péter életének ezt az epizódját olvasva hála tölti el szívemet azért, mert Isten jobban ismer minket, mint mi magunk. Simon annyira meg volt győződve Krisztus iránti szeretetéről, hogy nagy szavakkal, hősiesen vállalta érte a szenvedést és a halált (33.v.), de még azon az éjszakán több ízben megtagadta Őt.

„Íme, a Sátán kikért titeket... de én könyörögtem érted”. – Tudod, mit jelentenek Jézus szavai? Azt, hogy nemcsak a Sátán küzd érted, hanem Jézus Krisztus is harcol: látja helyzeted, kiáll érted, támogat, erősít. Pál apostol szerint „Ő az Isten jobbján van, és esedezik is érettünk” (Róm 8:34). Jézus vállalta a pártfogó, a közbenjáró szerepét. Ha elesünk, a második (néhányunk esetében sokadik!) esély Istene felállít, és feladatot ad: „Ha majd megtérsz, erősítsd atyádfiait”. Mert ki tudná jobban, hitelesebben erősíteni, bátorítani a bukdácsoló hívőket, mint az, aki önmagán tapasztalta meg Jézus megmentő szeretetét?

Mennyire tudatosul benned napközben, hogy Krisztus támogat, könyörög érted? Kész vagy-e Jézus iránti hálából segíteni lelki testvéreidnek a növekedésben?

Bányai Attila

DÉLUTÁN | 

Jézussal együtt tűrni

Igehely: Jel 1:9-11 „Én, János, testvéretek és társatok Jézussal a szenvedésben, a királyságban és az állhatatosságban, a Patmosz nevű szigeten voltam az Isten igéjéért és Jézus bizonyságtételéért. 10Lélekben elragadtattam az Úr napján, és hátam mögött hatalmas hangot hallottam, mintha trombitáltak volna, 11amely ezt mondta: «Amit látsz, írd meg egy könyvben, és küldd el a hét gyülekezetnek: Efezusba, Szmirnába, Pergamonba, Thiatirába, Szárdiszba, Filadelfiába és Laodíceába».”

Egy kedves testvérem említette a napokban, hogy a családdal megmásznának egy hegycsúcsot, és megkérdezte, nem társulunk-e hozzájuk ezen a kiránduláson. Örömmel mondtunk igent, és láttuk azt, hogy sokan ráhangolódtunk a gondolatra, mert szép csoport indult útnak azon a reggelen. A jóhoz, a kellemeshez, az örömhöz, a bőséghez szívesen csatlakozunk, de a szenvedéshez is társulnánk ugyanilyen könnyen?

János apostol azt állítja magáról, hogy ő Jézus társa a szenvedésben. Hogy szenvedett János apostol együtt Jézussal? Társai lehetünk mi is a Jézus szenvedéseinek? Határozottan igen, és ennek különböző formái lehetnek: a minket is érintő hétköznapi gúnyolódások, kirekesztések, rágalmak széles skálájától egészen a világ különböző részein tomboló keresztényüldözés durva megnyilvánulásaiig.

Az, ahogyan a hívők szenvednek, a bizonyságtétel egyik hathatós formája, mert a hívőket nagyítóval figyeli a világ. „Mert nektek nemcsak az adatott meg a Krisztusért, hogy higgyetek benne, hanem az is, hogy szenvedjetek érte” (Fil 1:29). Egyenesen kegyelem, jutalom, ha valaki Krisztusért szenvedhet is.

Bányai Attila

 Napi áhítat

Igehely: 2Krón 19:1–6 Kulcsige: 2Krón 19:3 „Bár volt benned valami jó is, mert kiirtottad az országból a szent fákat, és állhatatos szívvel kerested az Istent.”

„Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van.” – jelenti ki Sámuel prófétának az Úr (1Sám 16:7). Isten látja, ami a szívben van: látja a rosszat, de azt a kis jót is: „Bár volt benned valami jó is… állhatatos szívvel kerested az Istent” (3.v.). Jósáfát azt terjesztette, amit érdemes volt, mert ezáltal munkálta Isten akaratát, és a megtérést szorgalmazta. Újra és újra kiment a nép közé. A lelki élet csak helyes rendtartással, jó tanáccsal, Isten nevében működik jól. Jósáfát megtérítette a korabeli embereket, őseik Istenéhez terelte szívüket.