Igehely: Lk 13:31-35; Kulcsige: Lk 13:34 „Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek, hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, mint a kotlós a csibéit szárnyai alá, de nem akartátok!”
Gyönyörű illusztrációt használ Jézus Krisztus ez alkalommal is: ritkán látni olyan kiscsibét, amelyik ne szaladna oda, ha hívja a kotló. Most azonban nem egy személyt, hanem egy nagyobb közösséget érint a szemrehányás. Kétféle akaratról olvasunk: én sokszor akartam – ti nem akartátok. Sok mindent sugall ez a számonkérés: van benne szomorúság, sajnálat, keserűség, szeretet: Hányszor kínáltam a kegyelmet, hányszor közeledtem irgalmasan, mert „nem kívánom én a bűnös ember halálát, hanem azt, hogy megtérjen útjáról, és éljen” (Ez 18:23).
Mi modern hívők vagyunk. Nem öljük meg a prófétákat, azonban unottan hallgatjuk végig az igehirdetéseket. Közömbösségünkkel leértékeljük összejöveteleinket. Semmibe vesszük a figyelmeztető üzeneteket, porosodó Bibliánk tanulmányozása helyett instant magyarázatokkal nyugtatjuk lelkiismeretünket. Pedig a kegyelem ideje most van. Ám a meglátogatás ideje véges, és ha nem használjuk ki, akkor pusztává, elhagyottá válik a mi életünk is. Úr Jézus, bocsásd meg, hogy én nem akartam, amikor te sokadjára jót akartál... Kérlek, látogass meg még egyszer!
Bányai Attila
Hű szív
Igehely: Neh 9:6-8 Kulcsige: Neh 9:8 „A szívét hozzád hűnek találtad, és szövetséget kötöttél vele, hogy odaadod neki a kánaániak, hettiták, emóriak, perizziek, jebúsziak és girgásiak földjét, odaadod az ő utódainak. Meg is tartottad ígéretedet, mert igaz vagy!”
Többször megtörtént már velem, hogy tavalyi almát vásároltam tavasszal, jóval az új gyümölcsérés előtt. Hazaérve és megmosva a szép, hibátlan gyümölcsöt, kettévágtam, s készültem jóízűen elfogyasztani, de akkor várt a meglepetés: a gyönyörű külső ellenére teljesen romlott volt a gyümölcs a magház körül. Így vagyunk ezzel mi, emberek is: kívülről ragyogó minden, sokszor irigylésre méltó, de csak Isten tudja, mi van a látszaton túl. „Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van” (1Sám 16:7).
Ebben az adventi időszakban tartsunk önvizsgálatot: Milyen a mi hűségünk? Isten az Ábrahám szívét hűnek nyilvánította. Ő jobban értékeli az odaszánásunkat és a hűségünket, mint a végzettségünket vagy a szolgálataink látványos eredményeit. Sáfárok vagyunk, „márpedig a sáfároktól elsősorban azt követelik, hogy mindegyikük hűségesnek bizonyuljon” (1 Kor 4:2). Krisztus ezt a hűséget fogja keresni és értékelni visszajövetelekor: „Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára!” (Jn 25:21).
Bányai Attila
