2020. december 3., csütörtök

DÉLELŐTT | 
„Márta, Márta!” – Rendreutasítás

Igehely: Lk 10:38-42; Kulcsige: Lk 10:41 „Az Úr azonban így felelt neki: Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz.”

Amikor ez a történet elénk jön, általában elítéljük Mártát, pedig ő vendégszerető asszony volt. Az ige őt nevezi meg, hogy befogadta az Urat a házába (38.v.). Azt is olvassuk róla, hogy sokféle szolgálatot végzett az Úr előtt (40a). Két dolog van felírva Máriáról is: leült az Úr elé, és hallgatta tanítását. Márta foglalatos volt a sok szolgálatban, az Úr mégsem őt dicsérte meg.

A szolgálatban mindig oda kell figyelnünk arra, hogy el ne csússzunk. Abban szolgáljunk Jézusnak, amit Ő épp parancsol vagy vár tőlünk. Ha csak a teljesítményre figyelünk, és elmarad a közösségünk a Megváltóval, ennek más következményei is lesznek: aggódás és nyugtalanság fog leuralni (41.v.), és megrójuk azokat, akik másképp járnak el (40b).

Nem arra bátorít az ige, hogy nem kell dolgozni, fizikai munkát végezni (sok helyen elítéli a tétlenséget, lásd 2Thess 3), hanem arra, hogy: „Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek” (Mt 6:33). Törekedjünk tiszta, bensőséges kapcsolatra Istennel, mert akkor a munkánkon is áldás lesz!

Bányai Attila

DÉLUTÁN | 

A hűség próbája

Igehely: 2Móz 15:22-27 Kulcsige: 2Móz 15:26 „Ha engedelmesen hallgatsz Istenednek, az Úrnak szavára, és azt teszed, amit ő helyesnek tart, figyelsz parancsolataira, és megtartod minden rendelkezését, akkor nem bocsátok rád egyet sem azok közül a bajok közül, amelyeket Egyiptomra bocsátottam. Mert én, az Úr, vagyok a te gyógyítód.”

Képzeljük el azt a lelkesedést: még frissen élt bennük a csoda. Száraz lábbal keltek át a tengeren, saját szemükkel látták, ahogy a fáraó összes harci kocsiját és lovasát elnyeli a víz. Aztán megünneplik a szabadulást, megszületik Mózes éneke. Engedelmeskedik tehát a nép, Isten vezetésére elindul, elhagyja Egyiptomot, vagy a hívő ember esetében elfordul a bűntől, és elindul a tanítványság útján. Jogosak a megfogalmazódó kérdések úgy Izráel, mint a mi esetünkben: miért jön a szükség? Az engedelmesség következménye csak az lehet, hogy semmiben sem lehet hiányunk – gondoljuk.

De „nem ígért Ő napfényt árnyék nélkül, nem ígért felhőtlen éveket” – mondja egyik énekünk. Kiderül, hogy nincs víz, napokig szomjaznak. Isten megenged a mi életünkben is olyan helyzeteket, ahol próbára tesz minket (25.v.). A belső meggyőződésünkre, kitartásunkra, elkötelezettségünkre mindig a nehéz helyzetekben, a kritikus pillanatokban derül fény.

Milyen áldás, hogy Isten gondoskodik a megoldásról, és megédesíti a keserűt, a próba pedig megerősít és megedz bennünket. Hála Neki mindenért!

Bányai Attila

 Napi áhítat

Igehely: Róm 13:1–7; Kulcsige: Róm 13:1 „Minden lélek engedelmeskedjék a felettes hatalmaknak, mert nincs hatalom mástól, mint Istentől, ami hatalom pedig van, Istentől rendeltetett.”

Néha elgondolkodom azon, hogy milyen lenne az életünk, ha őseink nem vándoroltak volna Európába, és nem telepedtek volna le a Kárpát-medencében? Nemrég találkoztam egy ujgur felmenőkkel rendelkező kazah fiatalemberrel. Örömében videoklipet készített a „távoli rokonnal” arról, hogy milyen hasonló kiejtésű szavaink vannak. Nem érdekes, hogy ezer év múlva is ezek a közös szavak fellelhetők?