2020. december 25., péntek

DÉLELŐTT | 
Krisztus a mi békességünk

Igehely: Mik 5:1-4a (2-5a) „Ez lesz a békesség! Ha Asszíria országunkra támad, és behatol palotáinkba, hét pásztort állítunk ki ellene, és nyolc főrangú embert.”

Visszaemlékszem kisiskolás koromra, hogy amelyik fiúnak volt egy nagyobb és erősebb testvére vagy barátja, az nem félt senkitől, szembe mert szállni az osztály legerősebb fiújával is. Képzeld, hogy Jézus, akit készülünk ma estétől ismét ünnepelni, a világmindenség leghatalmasabb személye. A csoda nem ez, hanem az, hogy Ő, a leghatalmasabb, akinek nem számolják az éveit, mert örökkévaló, annyira megalázkodott, hogy Izráel legkisebb nemzetségébe született meg, jelezve, hogy a leggyengébb, legelhagyatottabb ember mögé is kész barátként, testvérként beállni.

És nemcsak mögénk áll be, hanem előttünk is jár jó példával és vezetéssel, hogy ne tévelyegjünk, ne kerüljünk veszélybe. Tudjátok, nemcsak a ti barátotok akar lenni, hanem a barátaitoké, sőt megsúgom, hogy még az ellenségeiteké is. Mert nem a háborúság pártfogója, hanem a békességé és az egységé.

Hiszel-e abban, hogy mögötted is ott áll láthatatlanul ez a hatalmas Úr? Ki mersz-e állni a Kísértővel szemben? Nyugodtan fekszel le és kelsz fel? Méltó, hogy ne legyen részedről ez az ünnep egyhangú, unalmas, rutinos. Felkészültél? Ünnepeld Őt!

Győrfi Elek Tóbiás

DÉLUTÁN | 

Az üdvözítő kegyelem

Igehely: Tit 2:11-15 Kulcsigék: Tit 2:11-12 „Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, és arra nevel minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazságosan, és kegyesen éljünk a világban”

Karácsony Megváltónk testet öltésének emléknapja. Ünnepelünk, mert megszületett egykor a világ Megváltója, aki Megváltónk lett azon a napon, amikor hittel beengedtük az életünkbe. Jézus születésnapja titokban maradt, hiszem, nem véletlenül. A decemberi időpont kitűzése az Egyház ötlete volt. Isten akarata az, hogy egész életünk áthatva legyen az Ő üdvözítő kegyelmétől. Pál azt mondja, hogy Krisztus első és második eljövetelének ismerete folyamatos nevelő hatást gyakorol az életünkre, amíg itt élünk ebben a romlandó világban.

Nagyot veszít az az ember vagy család, aki Krisztust csak ünnepnapokon szemléli, és csak néhány nap jut el az üdvözítő kegyelem üzenetének a közelébe.

Mi különbséget teszünk az ünnepnapok és a szürke hétköznapok között. Pedig Isten azt szeretné, hogy az Ő Fiának valóságos jelenléte átitassa a benne bízó ember életének minden pillanatát.

Nem bírsz a kísértéseiddel, bűneiddel, de nagyon szeretnél istenfélő lenni? Nézz fel Krisztusra, az Átszegezettre! Várd Krisztust, a Királyt és Vőlegényt! Engedd a Szentléleknek, hogy Isten üdvözítő kegyelmét nap, mint nap éltesse benned!

Győrfi Elek Tóbiás

 Napi áhítat

Igehely: 5Móz 1:29–38 Kulcsige: 5Móz 1:36 „Csak Káléb, Jefunne fia fogja meglátni azt, neki és fiainak adom azt a földet, amelyet bejárt, mert ő hűségesen követte az Urat.”

Józsué és Káléb a hit emberei voltak. A próbákban megerősödött a hitük, mert bíztak Isten ígéretében. A nép miért hátrált meg? Valószínűleg azért, mert a láthatókra néztek és megijedtek. Mózesről azonban azt olvassuk: „Hit által hagyta el Egyiptomot, nem félt a király haragjától, hanem kitartott, mint aki látja a láthatatlant” (Zsid 11:27). Az, hogy ő nem ment be a földi Kánaánba, részben a nép számlájára írható: „Rám is megharagudott az Úr miattatok, és azt mondta: Te sem mégy be oda” (5Móz 1:37). Láthatjuk, hogy a hit, a bizalom és a hűség mellett fontos az engedelmesség is.