2020. december 15., kedd

DÉLELŐTT | 
Örömteli kapcsolatépítés

Igehely: Ézs 62:1-7; Kulcsige: Ézs 62:5 „Mert ahogy az ifjú elveszi a hajadont, úgy vesz el téged, aki felépít; ahogy a vőlegény örül menyasszonyának, úgy örül majd neked Istened.”

Kilátástalan helyzetben nagyon nehéz a biztatásokat úgy fogadni, hogy azok jó érzéseket keltsenek, mély bizalmat ébresszenek. Amikor Jeruzsálem elnyomás alatt van, pusztulás állapota jellemzi, kiszolgáltatottság és szolgaság jellemzi az életet. Ilyen körülmények között ha ennyit mondunk: Lesz ez még jobb is! – abból nehéz erőt meríteni.

Milyen jó, hogy nem ilyen elcsépelt állításokkal biztat a prófétán keresztül Isten. Sokkal mélyebb és komolyabb üzeneteket közöl. Ezek közül kiemelkedik az az ígéret, hogy „ahogy az ifjú elveszi a hajadont, úgy vesz el téged, aki felépít; ahogy a vőlegény örül menyasszonyának, úgy örül majd neked Istened.” Az Úr magáénak veszi a most megalázott várost, népet.

Nem tudom, hogy fogadták ezt annak idején az Ige hallgatói? Nekünk is szól a biztatás belőle. Lehet, hogy nem érezzük elhagyottnak, lepusztultnak, kiszolgáltatottnak az életünket, a közösségünket, de ugyanúgy támadás alatt van, mint Ézsaiás korában Jeruzsálem volt. Lehet azért olyan érzésünk, hogy fogy a tagság, leépül a gyülekezet, csökken a lelkesedés, elenyészik a kitartás, odaadás. Ne feledjük, hogy minket is úgy állít majd maga elé, mint menyasszonyát, akit megtisztít az Ige fürdőjével. (Ef 5:26)

Takács Zoltán

DÉLUTÁN | 

A mi felelősségünk és Isten dicsősége

Igehely: Júd 20-25 Kulcsigék: Júd 20-21 „Ti azonban, szeretteim, épüljetek szentséges hitetekben, imádkozzatok a Szentlélek által, tartsátok meg magatokat Isten szeretetében, várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak irgalmát az örök életre.”

Mindig nagy kérdés bennem, milyen legyen az életem várva Jézus visszajövetelét. Alapvetően mindig az jut eszembe, hogy Jézus ítélni jön, mert az Atya teljesen neki adta az ítéletet. (Jn 5:22) Ezzel együtt jó látni, hogy az ítéletre érkező Jézus irgalmat is hoz. Ez viszont nem egy könnyelmű várakozást eredményez bennem, hanem józan, koncentrált életvitelt.

Ez az élet ilyen kihívásokat állít elénk: Növekedni a hitben, imádkozni a Lélek által, megtartani magamat az Isten szeretetében és gyakorolni a mentő szolgálatot. Jól hangzó figyelmeztetések. Semmi törvénynek megfelelés. Nem tiltások teljesítése ez. Igen. Ilyen a Krisztus várás felelőssége. Nem csupán annyi a cél, hogy ne tegyük meg, ami rossz, hanem hajtsuk végre azt, ami jó. Meg kell maradni Isten szeretetében, hogy menteni tudjunk elveszetteket, nem pedig fejlődni a törvényben, hogy fölényesen ítéljünk elesetteket. Mindezt úgy, hogy nem a miénk a dicsőség, hanem azé az Istené, aki a bűntől, a botlástól megőrizhet és maga elé állíthat feddhetetlenül. Akár tiszta maradok, akár mások megmentésében közreműködök, minden Isten dicsőségét szolgálja.

Takács Zoltán

 Napi áhítat

Igehely: 2Tim 2:19–21 „Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelyre ez van pecsételve: «Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!» Egy nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fa- és cserépedények is, amazokat megbecsülik, emezek pedig közönséges használatra valók. Ha tehát valaki megtisztítja magát ezektől, megbecsült, megszentelt edény lesz, az Úrnak is hasznos, és minden jó cselekedetre alkalmas.”

Az életünk során különféle kapcsolataink vannak. Ezek sokszor tágabb vagy szorosabbra fűzött viszonyokat hoznak létre. Pálnak szoros kapcsolata volt Timóteussal, a hitben szeretett fiával, mert olyan mély témákat osztott meg vele, amelyeket nem akárkivel lehet megbeszélni. A házon belüli dolgokat csak a házhoz tartozók tudhatják. Gondolkozzunk most el, hogy nekünk van-e ilyen szoros kapcsolatunk valakivel, és mit beszélünk meg vele?