2020. augusztus 22., szombat

DÉLELŐTT | 
Kesergés az elutasítás miatt

Igehely: Jer 20:1-18; Kulcsige: Jer 20:7 „Rászedtél, Uram, és én hagytam, hogy rászedj. Erősebb voltál nálam, és legyőztél! Nevetnek rajtam egész nap, engem gúnyol mindenki.”

Az egyedül bölcs és mindenható Isten megteremtette és elhívta Jeremiást az Ő prófétájának. Az ifjú Jeremiás elfogadta a páratlan hívást. Később mélységes kesergésében ezt nyilatkozta: „Rászedtél, Uram, és én hagytam, hogy rászedj. Megragadtál, hatalmadba ejtettél!” Pedig Isten nem hitegette őt (Jer 1:4-10,17-19). Engedelmességének következtében valóban sok ellenséget szerzett magának népe köréből. „Nevetnek rajtam egész nap, engem gúnyol mindenki. … Az Úr igéje csak gyalázatot és gúnyt szerzett nekem egész nap.” Be kell ismernünk: ez nem volt egészen így! Volt, amikor örvendett annak, volt, amikor börtönben és kalodában ült megverve a hirdetése miatt (Jer 11:18-19; 15:16; 20:1-2). De engedelmessége miatt az Úr vele volt, mint erős vitéz. Üldözői nem bírtak vele. Tudta azt is, hogy az Úr kiragadja életét a gonosz emberek hatalmából.

Jeremiás mégis megátkozta születésnapját és azt az embert, aki hírül vitte pap apjának, hogy fia született. A miértek marcangolták lelkét. Ezekkel Megbízójához fordult. Valóban nem érdemes azért megszületni, hogy napjaink szégyenben érjenek véget! Viszont nem szégyen, ha Isten magához emel minket.

Mi miatt szoktunk keseregni? Kinek mondjuk el panaszunkat?

Vass Gergely

DÉLUTÁN | 

Szabadság Krisztusban

Igehely: 1Kor 6:9-12 Kulcsige: 1Kor 6:12 „Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává.”

Rengeteg vér folyt a jól vagy rosszul értelmezett szabadságért. Az Úr Jézus vére valódi szabadságot ad. Teremtőnk abban gyönyörködik, ha helyesen használjuk a Tőle kapott szabad akaratunkat.

Isten országa az egyetlen hatalom, ahol teljes és tökéletes az a szabadság, ami senkinek sem árt, hanem a teljes megváltást szavatolja. Hogy ez így maradjon örökre, nem mehet be oda senki a gonoszságtól való megtisztulás, az Isten számára történő elkülönülés, a Krisztus igazságának elfogadása, elnyerése nélkül. Isten végzi ezt el, amikor hittel szabad kezet adunk Neki életünkben.

A megtűrt bűnök csak a látszatszabadság képét nyújtják. Ezekkel együtt nem férünk át a szoros kapun. De teljesen megszabadulhatunk fogságukból. Ezt a Biblia és az újjászületettek tanúsítják. A valóban szabad embernek nem kell minden lehetőséget kihasználnia, mert nem minden tesz jót sem neki, sem környezetének. Az Isten által tiltott úton elért gyönyör és siker mámora ürömmé és váddá lesz. Ne a rabul ejtő kívánságok kiélésében reméljük képzelt szabadságunkat, hanem Krisztus keresztjénél! Ott önként fogadhatjuk el szerető Istenünk megmentő és szabadító, hit által megőrző hatalmát és kegyelmét!

Vass Gergely

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
2 + 1 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Róm 3:9–20 Kulcsige: Róm 3:12 „Mind elhajlottak, valamennyien megromlottak, és nincsen, aki jót tegyen, nincs egyetlen egy sem.”

A római gyülekezetnek írt levélben Isten elmondja, hogy milyen súlyos következményei voltak Ádám és Éva engedetlenségének. Amikor az első emberpár vétkezett, kikerültek Isten jelenlétéből, és megromlott a szívük. Azóta mindenki megromlott szívvel és Isten nélkül kezdi a földi életet. Csak növelni tudjuk bűneinkkel az adósságot Isten felé, nem tudunk jót cselekedni. Mivel ennyire gonosszá lett az emberi szív, a megoldás egyedül a szívcsere. Szükségünk van egy új, megváltozott szívre.