2020. április 30., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Imádkozzatok egymásért!

Igehely: Jak 5:13-18; Kulcsige: Jak 5:16 „Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.”

Jakab két különböző, de hasonlóan nehéz állapotra – fizikai betegség és lelki megbotlás – ugyanazt a megoldást ajánlja: a közbenjáró imádságot. Az apostol bátorítja a betegségben szenvedőket, hogy hívják magukhoz a véneket, hogy azok imádságban könyörögjenek felépülésükért. Ami pedig a lelki szabadulást illeti, Jakab alapvetőnek tartja a bűnök egymásnak való megvallását, mint a közbenjáró ima feltételét. Nem találunk utalást arra, hogy az ilyen ima valamilyen „nagy” bűnre vagy súlyos megkötözöttségre utalna. Tehát a hívők közötti őszinteség állandó jellemvonás, a számonkérés pedig rendszeres gyakorlat kell, hogy legyen. Van-e olyan testvéred a gyülekezetben, aki előtt bármikor őszintén kész vagy elszámolni?

Egy ilyen méretű nyitottság ijesztő lehet, de a valóság arról tesz bizonyságot, hogy ha erre nem vagyunk hajlandók a „hétköznapi bűnökkel” kapcsolatosan, akkor nem leszünk képesek megvallani bűneinket rabláncra verve sem. Pedig „igen hasznos az igazak buzgóságos könyörgése”. Ezért legyünk egymással őszinték és számon kérhetőek, hogy testvéreink buzgón és eredményesen imádkozhassanak érettünk!

Szűcs Zsolt

DÉLUTÁN | 

Szolgálat a nehézségek ellenére

Igehely: Ez 2:3-7; Kulcsige: Ez 2:7 „Hirdesd nekik az én igéimet, akár hallgatnak rá, akár nem törődnek vele; hiszen engedetlen nép ez!”

Szolgálatunk egyik legnagyobb akadályoztatása az az ellenállás, ellenségeskedés és sértés, ami azon személyek részéről érkezik, akikkel meg szeretnénk osztani a megváltás csodálatos hírét. Nem vagyunk ezzel egyedül, hiszen az ószövetségi próféták kivétel nélkül szenvedtek azok szavai és kezei által, akikhez Isten küldte őket olykor fenyegető, máskor pedig reményteljes üzenettel. Általában Isten előre megmondta nekik, hogy prófétaként nem is számíthatnak jobb bánásmódra. Az Úr Jézus pedig így figyelmeztette tanítványait, de minket is: „Ha engem üldöznek, titeket is üldözni fognak” (Jn 15:20).

Kedves testvérem, ha elszorul a szíved, mert éppen az bánt téged, akit te az életre szeretnél vezetni, emlékezz a vértanúk magatartására gyilkosaikkal szemben (Krisztus a kereszten, István a kövek alatt)! Ha viszont a bizonyságtevésed lemondását fontolgatod, ne feledd, hogy mi elsősorban Isten dicsőségére hirdetjük az evangéliumot akkor is, amikor Ő a „makacs és konok szívű fiakhoz” küld bennünket!

Szűcs Zsolt

 Napi áhítat

Igehely: 1Sám 16:4–13 Kulcsige: 1Sám 16:11 „Majd megkérdezte Sámuel Isaitól: Itt van az összes fiad? Hátra van még a legkisebb – felelte ő –, de ő éppen a juhokat őrzi. Erre Sámuel ezt mondta Isainak: Üzenj neki azonnal, és hozasd ide, mert addig nem ülünk le, amíg ő meg nem érkezik.”

Dávidnak ez az útja – pásztorságtól a királyságig – arra emlékeztet bennünket, hogy Isten gyakran a legkevésbé valószínű jelölteket választja a legnagyobb céljaira. Amikor Sámuel eljött, hogy Isai fiai közül felkenje Izráel következő királyát, a legfiatalabb fiúra a legkevésbé sem gondolt. Isai és minden ember, aki akkor ott jelen volt, azt nézte, ami a szem előtt van; vagyis a kor elvárásainak, normáinak megfelelően ítélték meg a jelölteket. Isten azonban látja azt, amit mások nem, vagy nem is akarnak, mert más a kor aktuális elvárása – a neki szentelt szívet.