2020. április 20., hétfő

DÉLELŐTT | 
Bolondok és vakok

Igehely: Mt 23:16-28; Kulcsige: Mt 23:19 „Bolondok és vakok, mi a nagyobb: az ajándék vagy az oltár, amely megszenteli az ajándékot?”

Jézus rámutat, hogy a farizeusok mennyire nem értik vallásos gyakorlatuk összefüggéseit! Melyik a nagyobb: az áldozat vagy az oltár, a templom vagy a kellékek, a dézsma vagy az igazságos ítélet és irgalmasság? A farizeusok a külső, látható szabályok megtartására igyekeztek, a köménymagot is megszámolták, hogy megmutassák, mennyire komolyan veszik a törvény betartását. De megfeledkeztek az irgalmasságról, hűségről, és nem ítéltek igazságosan. Pedig az Úr Jézus szerint ezek lennének a fontosabbak, és azokat sem kellene elhagyni. Nem az a baj, hogy a tál külseje tiszta, hanem az, hogy a belseje tisztátalan. Mint a szépen kimeszelt sír: kívül szép, de belül tele van undoksággal. Hány ember él ma is így! Mutatja a szépet, a jót. De mi van a szívében? Miről gondolkozik? Mit néz az interneten? Kedvesen mosolyog, ha társaságban van, de otthon olyan durva, hogy rettegnek tőle a családtagok.

Neked milyen a szíved? „Itt a szívem vegyed, ó, Istenem!” Ő rendet rak benne, megtisztítja. Megváltozik életed, és külsőd nem a szennyes belsőd takarója lesz, hanem a tiszta lélek tükörképe.

Dimény Miklós

DÉLUTÁN | 

Krisztus az evangélium hirdetője

Igehely: Lk 7:22 „Ezért így válaszolt nekik: Menjetek el, vigyétek hírül Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: Vakok látnak, sánták járnak, leprások tisztulnak meg, süketek hallanak, halottak támadnak fel, a szegényeknek hirdettetik az evangélium.”

Keresztelő János kérdésére Jézus válasza nem egy rövid igen vagy nem, hanem megpróbálja a körülötte zajló eseményekre felhívni a figyelmet. Már munkássága kezdetén, a názáreti zsinagógában, idézte a róla szóló ézsaiási próféciát: „Az Úr Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek”. Az örömhír arról szólt, hogy Jézus Krisztus földre jöttével immár van szabadulás a bűnből, annak rabságából és következményeitől. Az első emberpár bűnének következményeként jött be a halál és a betegség az emberiség történetébe, és most, íme, vakok látnak, sánták járnak, leprások tisztulnak meg, süketek hallanak, halottak támadnak fel. A szegényeknek, a lelki szükségben levőknek az evangélium hirdettetik. Ezek azok, akik elismerik bűnösségüket. Mások is hallják, a farizeusok, az írástudók is, de nekik nem jelent semmit. Nekik nincs szükségük Jézusra és az evangéliumra. Ők meg vannak elégedve saját vallásoságukkal.

Te hova tartozol? Ha látod hiányosságaidat, vakságodat, kétfelé sántikálásodat, lelki tisztátalanságodat, akkor Krisztus evangéliuma ma neked szól.

Dimény Miklós

 Napi áhítat

Igehely: 5Móz 1:29–38 Kulcsige: 5Móz 1:36 „Csak Káléb, Jefunne fia fogja meglátni azt, neki és fiainak adom azt a földet, amelyet bejárt, mert ő hűségesen követte az Urat.”

Józsué és Káléb a hit emberei voltak. A próbákban megerősödött a hitük, mert bíztak Isten ígéretében. A nép miért hátrált meg? Valószínűleg azért, mert a láthatókra néztek és megijedtek. Mózesről azonban azt olvassuk: „Hit által hagyta el Egyiptomot, nem félt a király haragjától, hanem kitartott, mint aki látja a láthatatlant” (Zsid 11:27). Az, hogy ő nem ment be a földi Kánaánba, részben a nép számlájára írható: „Rám is megharagudott az Úr miattatok, és azt mondta: Te sem mégy be oda” (5Móz 1:37). Láthatjuk, hogy a hit, a bizalom és a hűség mellett fontos az engedelmesség is.