2019. október 26., szombat

DÉLELŐTT | 
Az asszony, aki előre látott

Igehely: Mk 14:1-9; Kulcsige: 14:8 „Azt tette, ami tőle telt: előre megkente a testemet a temetésemre.”

Az Úr Jézus földi pályafutása végéhez közeledett, s már csak két nap volt a páska ünnepéig. A főpapok és az írástudók, akiknek tanítaniuk kellet volna a népet, nem ismerték fel Jézusban a Messiást, hanem azon tanakodtak, hogyan öljék meg. Figyelemre méltó János evangélista megjegyzése: „Az övéi közé jöve, de az övéi nem fogadták be őt.” (Jn 1:11- Károli) Jézus Betániában a leprás Simon házánál volt, amikor egy nő háromszáz dénár értékű drága kenetet töltött a Mester fejére. Erre az ott levők közül egyesek így bosszankodtak: „Mire való a kenetnek ez a pazarlása?” (4.v.) Ha eladták volna, értékét szét lehetett volna osztani sok szegény között. Jézus ekkor megszólalt s ezt mondta: ne bántsátok, jó dolgot tett, megkente a testemet a temetésre. Szegények viszont mindig lesznek köztetek, de amit ez az asszony tett, mindenütt hirdetni fogják.

Te mennyire szereted Jézust? Mire volnál kész megtenni érte? Ő úgy szeretett, hogy az életét adta értünk. Tégy vallomást neki: „Szeretlek Jézusom, tudom enyém vagy…, ha egykor szerettelek, az most vagyon.” (HH 683)

Simon András

DÉLUTÁN | 

Sem paráznák, sem részegesek

Igehely: 1Kor 6:9-11

Amikor egy evangelizációs estén Isten megkönyörült rajtam és hozzá fordulhattam, megvallva bűneimet, egy ehhez hasonló Ige volt olvasva a Jelenések könyvéből. „Tisztátalanok pedig nem jutnak be oda, sem olyanok, akik utálatosságot cselekesznek, hanem csak azok, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe.” (Jel 21:27) Ahogy ezt hallgattam, először még meg is nyugtattam magam, hogy én nem vagyok sem parázna, sem tisztátalan, utálatosságot sem cselekedtem. De Isten Szentlelke csendben kezdte tudtomra adni, hogy ezeket lehet nem tetted, de ittál, loptál, hazudtál, rágalmaztál stb. Akkor összetörtem, és kértem Isten kegyelmét: „Istenem légy irgalmas nekem bűnösnek”, és éreztem, ahogy Isten megbocsát s felszabadít.

Ha bármilyen bűnben élsz, amit takargatsz és még nem vallottál meg, meddig akarod halasztani? Lehet, egyszer bánni fogod, hogy most elszalasztod a jó lehetőséget. Sem paráznák, sem részegesek nem öröklik Isten országát. Valld meg bűneidet és tisztulj meg Jézus vére által! Akkor te is Isten országát örökölheted.

Simon András

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 21:7–14 Kulcsige: ApCsel 21:11 „Odajött hozzánk, levette Pál övét, megkötözte vele saját kezét és lábát, és ezt mondta: Így szól a Szentlélek: «Azt a férfit, akié ez az öv, így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, és pogányok kezébe adják.»”

Pál apostol számára nem az volt fontos, hogy neki minden jó és kényelmes legyen, hanem hogy az Úr akaratát teljesítse. Nemcsak a Tíruszban levő tanítványok figyelmeztették, hogy mi vár reá Jeruzsálemben. Ugyanerről tesz bizonyságot maga Pál apostol is Milétoszban, az efézusi véneknek: „fogság és nyomorúság vár reám” (ApCsel 20:23). És így is Jeruzsálem felé tart, mert tudja, hogy ez az Úr akarata, neki ott kell lennie, bizonyságot kell tennie mindarról, amit Jézus Krisztussal személyesen megtapasztalt.