2019. március 6., szerda

DÉLELŐTT | 
A szeretet maximuma

Igehely: Jn 15:9-17; Kulcsige: 15:13 „Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért.”

„Atyám, bocsásd meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!” (Lk 23:34) Mi indította a kereszten szenvedő Úr Jézust, hogy így imádkozzon ellenségeiért? Kérlek, gondolkozz ezen! A golgotai kereszthalála tökéletes példája az önfeláldozó szeretetnek. A szeretetben a maximum: „ha valaki életét adja barátaiért”.

Az utolsó vacsora egyik fő témája a szeretetkapcsolat. Jézus, a Mester biztosítja tanítványait őszinte szeretetéről, „amint az Atya szeretett engem, én is úgy…” (9.v.) – mondta nekik. Parancsba adja: „egymást szeressétek” (17.v.). Milyen a szeretetünk? Áldozatkész? A krisztuskövetés legnehezebb kihívása önfeláldozóan szeretni.

Hogyan viszonyulunk egymáshoz? Jézus tanítványait „barátaimnak” (15. v.) nevezte. Szeretetteljes szavai emlékeztetnek hogy mi sem vagyunk egymás szolgái. Nem kell mártírnak lenned, de a szeretet áldozatot hoz. Az önfeláldozás másokért divatjamúlt, mégis csodálkoznak egyesek a sok tönkrement kapcsolat miatt. Krisztus tökéletes példáját követve tanuljunk lemondani, személyes érdekeink elé helyezni másokét, és akkor örömteljes kapcsolatokat ápolhatunk: családban; gyülekezeti közösségben; baráti-ismerősi körben.

János Levente

DÉLUTÁN | 

Három generációs hit

Igehely: 2Tim 1:3-7

A cím: „Három generációs hit” azt sugallja, mintha a hitet is lehetne örökölni. Nem! Hitre lehet jutni és ebben nagy szerepe van a szülői háznak. Ez nem hagyaték, hanem iránymutatás, amit Timóteus esetében is az édesanyai, nagyanyai tanítás, hiteles példa és imádság segített elő. Timóteus hitéletéhez így járult hozzá anyja Euniké, és nagyanyja Loisz, amire Pál apostol utalt: „eszembe jutott ugyanis a benned élő képmutatás nélküli hit…” (5.v.).

Az Úr Jézusba vetett hitet követői meg is élik, nem csak beszélnek arról. Pál apostol emlékezteti „szeretett fiát” (2.v.), Timóteust hogy élje ezt a hitet. A Krisztus követésére, szolgálatára az Isten kegyelmi ajándéka és a Szentlélek teszi őt képessé. Ő mindkettő birtokában van, ahogyan mi is. Így nem a félelem, hanem a Szentlélek ereje, szeretete és józansága áll rendelkezésünkre a hitélethez.

Sokat köszönhetünk elődeinknek, jó példájuk, hitük emléke bátorítson minket. A hívő szülők kitartóan imádkoznak azért, hogy gyermekeik hitre jussanak. Munkáljuk ezt a Szentírás tiszta tanításával és hiteles élettel is!

János Levente

 Napi áhítat

Igehely: 2Krón 19:1–6 Kulcsige: 2Krón 19:3 „Bár volt benned valami jó is, mert kiirtottad az országból a szent fákat, és állhatatos szívvel kerested az Istent.”

„Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van.” – jelenti ki Sámuel prófétának az Úr (1Sám 16:7). Isten látja, ami a szívben van: látja a rosszat, de azt a kis jót is: „Bár volt benned valami jó is… állhatatos szívvel kerested az Istent” (3.v.). Jósáfát azt terjesztette, amit érdemes volt, mert ezáltal munkálta Isten akaratát, és a megtérést szorgalmazta. Újra és újra kiment a nép közé. A lelki élet csak helyes rendtartással, jó tanáccsal, Isten nevében működik jól. Jósáfát megtérítette a korabeli embereket, őseik Istenéhez terelte szívüket.