2019. június 8., szombat

DÉLELŐTT | 
Mindezeket Krisztus szeretetével!

Igehely: Jn 15:9-17; Kulcsige: 15:17 „Ezeket azért parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást.”

János, akit a „szeretet apostolnak” is neveznek, Krisztus parancsának betartására hívja fel a figyelmet és rámutat Jézusra: „Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki, és rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.” (Jn 15:16)

Teljesen világos, hogy a Krisztusban való megmaradás a szeretet parancsának megtartása, csak arra vigyázzunk, hogy ki ne essünk az Úr Jézus Krisztus erőteréből. Akárcsak egy korszerű okostelefon, ami csak akkor működik, ha benne van a központból sugárzott erőtérben (maradjatok meg az én szeretetemben). Ennek az erőtérnek a középpontja végső soron az Atya, a szeretet parancsolata pedig az igazi tanítványság próbaköve lett. Csak a Krisztus szeretete tudja összetartani a gyülekezetet, a szolgálattevőket, megóvva a kintről ránk hatást gyakorolni akaró idegen tanoktól.

Imára és elmélkedésre buzdítalak e sorok által, megismételve Jézus szavait: „Ezeket azért parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást”, mert ha Jézus szeretetében igyekszek élni, akkor könnyebb lesz megharcolni a mindennapi gondokat, a betegségeket, az egész életet.

Mucsi János

DÉLUTÁN | 

... szolgálatra hív

Igehely: ApCsel 13:2, Ef 4:11

Ha figyelmesen olvassuk a megörökített történeteket, észrevehetjük, hogy a Szent Lélek vezetését nagyon komolyan vették az első gyülekezetek vezetői és tagjai. Ugyanis nem bocsátottak senkit missziói szolgálatra a Szent Lélek elhívása nélkül. Pál nagyon pontosan leírja az efezusi gyülekezetnek, hogy: „némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul, vagy pásztorokul és tanítókul” hívott el Isten. (Ef 4:11) Pál nem sorolja fel az összes kegyelmi ajándékot, hanem inkább azokra tér ki, amelyek a legfontosabbak a gyülekezeti és missziói szolgálatban.

A mai gyülekezetekben, akárcsak Pál apostol idejében, néha felüti a fejét az öntörvényeskedés, az elbizakodottság, ami nagyon könnyen téves tanítások csúszdájára vihet. Szolgálókra, szolgálatokat végzőkre ma is nagy szükség van. De minden esetben, és hiszem, hogy ezt mindenki tudja, a Krisztusról szóló tanítás az az Őróla szóló valóságot kell tartalmazza. Ez a tanítás fogja megerősíteni, összefogni és küzdőképessé tenni a közösséget. Ha úgy érezzük, hogy van elhívásunk valamilyen szolgálatra a gyülekezetben, vizsgáljuk meg önmagunkat az Ige fényében és így töltsük be helyünket.

Mucsi János

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
2 + 14 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 5Móz 1:29–38 Kulcsige: 5Móz 1:36 „Csak Káléb, Jefunne fia fogja meglátni azt, neki és fiainak adom azt a földet, amelyet bejárt, mert ő hűségesen követte az Urat.”

Józsué és Káléb a hit emberei voltak. A próbákban megerősödött a hitük, mert bíztak Isten ígéretében. A nép miért hátrált meg? Valószínűleg azért, mert a láthatókra néztek és megijedtek. Mózesről azonban azt olvassuk: „Hit által hagyta el Egyiptomot, nem félt a király haragjától, hanem kitartott, mint aki látja a láthatatlant” (Zsid 11:27). Az, hogy ő nem ment be a földi Kánaánba, részben a nép számlájára írható: „Rám is megharagudott az Úr miattatok, és azt mondta: Te sem mégy be oda” (5Móz 1:37). Láthatjuk, hogy a hit, a bizalom és a hűség mellett fontos az engedelmesség is.