2019. június 28., péntek

DÉLELŐTT | 
A hatodik és a hetedik látomás: repülő tekercs, kosár

Igehely: Zak 5:1-11; Kulcsige: 5:5 „Azután előlépett a velem beszélő angyal, és ezt mondta: Tekints fel, és nézd, mi közeledik itt!”

A régiek még tudták, hogy lesz ítélet napja. Isten elé kerül majd minden és mindenki. E földön élő valamennyi ember valamennyi tette. És senki sem kerülheti el azt, amit megérdemel: akár jót, akár gonoszt cselekedett (Zsid 9:27). Ők még többnyire a Biblián tájékozódtak, és komolyan vették azt, ami ott meg van írva. A gonosz azonban úgy válik gonosszá, hogy mindeközben körülveszi a jóság. Elsősorban Isten jósága, de embereké is. A sötétség úgy válik egyre sötétebbé, hogy körülveszi az igazi világosság (Jn 1:5). Istené elsősorban, de embereké is. A gonoszok gonoszak akarnak lenni, és elzárkóznak az igazság elől (Jn 3:19-21). Sátán az Édenben vált ördöggé, és nem a pokol kínjai között. Eredetileg körülragyogta őt is az Isten dicsősége és szeretete. Isten megbecsülte, amit ő megtagadott és meggyalázott (Ez 28:11-15; Ézs 14:12-15). Az Úr Jézus viszont nem a menny felmagasztalt állapotában lett a világ üdvözítőjévé, hanem itt a földön, emberi körülmények között. Sőt a Golgota keresztjén, megalázott állapotában (Zsid 5:7-10).

Nem a körülményeink megváltoztatására kellene nagyobb gondot fordítanunk, hanem szívünk állapotára. Hogy ne az átkot gyűjtögessük magunknak, hanem megtisztult szívvel tegyük a jót mindenkivel. Ez magvetés az eljövendő világ számára.

Hetényi Attila

DÉLUTÁN | 

Csodás szabadulás

Igehely: ApCsel 5:17-25

Isten a megpróbáltatás idején erőt ad, és a nyúlszívűt is képes oroszlánná változtatni. Amerikában járva Lőrincz Pista bácsival beszélgettem. Erdélyből került ki a Ceausescu-időkben. A félig felépített imaházat le kellett bontaniuk. Amikor a romok fölött tartották az istentiszteletet, a Securitate állandóan zaklatta őket. A Nyugatról jött turisták viszont videóztak. A szekusok kiabáltak velük, hogy hőst akarnak csinálni magukból.

– Mi nem vagyunk hősök! Olyan gyávák vagyunk, mint a nyúl. Ti csináltok hőst belőlünk, mi csak meg akarjuk tartani az istentiszteletünket. Ha máshova megyünk, letartóztattok. Nekünk nincs más tulajdonunk, csak ez a rom. – mondták. A Zsidókhoz írt levélben egy hosszú listát találunk a hit példaképeiről, akik átélték Isten szabadító tetteit. De a hit jó példái azok is, akik szabadulás helyett mártíromsággal dicsőítették meg Istent. A Biblia nem tesz köztük különbséget.

Ha hitünk által valamilyen szorult helyzetből megszabadulunk, akkor örvendünk. De kétségeink támadnak, ha nem kapunk semmiféle csodás segítséget, és csak áldozatok árán őrizhetjük meg a hitüket. De ne feledjük: a szabadítás, és a baj elhordozásához szükséges erő és türelem is Istentől jön.

Hetényi Attila

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
9 + 7 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Gal 5:22–23; Mt 11:27–30 Kulcsige: Mt 11:29 „Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek.”

Az Úr Jézusnak olyan elvárásai vannak a tanítványai felé, amik az (ó)emberi természettel teljesen ellentétesek, sőt megvalósítaniuk is lehetetlen volna, ha nem Ő lenne a Mesterük. Ismeri vérmérsékletünket, láthatatlan harcainkat, és tisztában van az emberek között való forgolódásunk minden aspektusával. Ezért beszél a megterhelődésről és megfáradásról, a lélek nyugtalankodásáról, amik rendszerint az emberi kapcsolatokban kialakuló egyenetlenségek, konfliktushelyzetek és a saját gyengeségünkre való összpontosítás miatt következnek be.