2019. június 25., kedd

DÉLELŐTT | 
A harmadik látomás: férfi mérőkötéllel

Igehely: Zak 2:5-17 (2:1-13); Kulcsige: 2:14 „Ujjongj, örülj, Sion leánya, mert jövök már, és veled fogok lakni – így szól az Úr.”

A falakat mérőkötéllel mérő angyal jelzi, hogy a megváltás következtében maga a történelem is túllép azokon az időkön, amikor Jeruzsálemnek várfalakra volt szüksége, hogy valamennyire békében élhessen. Isten hatalma most már az egész világra ki fog terjedni. Nem lesz szüksége többé a falak védelmére, mert maga Isten védi a várost. Most még nem úgy, hogy elszigeteli a környezetétől, de nem is úgy, hogy Isten népe felolvad a népek erkölcsében. Az eljövendő Isten az eredeti szándékát valósítja meg: kiárasztja kegyelmét a többi népre is. Az eljövendő Szabadító megszabadítja az embert gonoszsága következményétől, a kárhozattól, de a rossz tettek kényszerétől is. Isten közöttünk fog lakni. Istenünk lesz, mi pedig népévé válunk (2Móz 29:45-46).

Isten úgy tekint az Ő népére, mint a szeme fényére. Ez gyengéd és felemelő kép. Ugyanezt mondja az Úr Jézus is, amikor arról beszél, hogy a fejünk hajszálait is számon tartja a mennyei Atya (Mt 10:30-31). Megbecsülni való helyzet ez. A megváltás eredménye az üdvösség, vagyis a teljes élet. Ekkor a Szentháromság otthonra talál bennünk. A megváltást Isten nem kényszerből, hanem szabadon és örömmel viszi végbe.

Hetényi Attila

DÉLUTÁN | 

Munka közben megjelenik Jézus

Igehely: Jn 21:1-7

Mivel feltámadt és él, ne csodálkozzunk, ha egyszer csak megjelenik a konyhában, a műhelyben, a hivatalban! Rányílik-e a szemünk legalább olykor-olykor? Olyan csendben jön, hogy észre sem vesszük, hogy Ő az. Megkérdezi tőlünk is: Van-e valamink, ami „ehető”, sőt „emészthető” is? Van-e szívünk, hitünk, istenfélelmünk, szelídségünk, irgalmas bölcsességünk? Amit meg kellene osztanunk… Mi meg csak pörgünk-pörgünk. Kit érdekel, hogy mi van a dolgaink mélyén?! Kényelmesekké, felszínesekké, anyagiak terén igényesekké, lelkiekben igénytelenekké váltunk. Aztán egyszer csak megjelenik Jézus, és kérdez. Akkor nincs olyan nagy baj! Még akkor se, ha Ő kérdez, mi meg válaszolni se nagyon tudunk. Mert Ő sosem jön üres kézzel.

Amikor az életkörülményeink bonyolulttá válnak, a legegyszerűbb isteni rendelkezéshez kell mindig visszatérnünk. Jézus errefelé terel. Mert az Isten iránti engedelmességünk, hitünk, Isten és emberek iránti szeretetünk, naponta elvégzett hűséges munkánk árfolyama ettől megnő. Nem kell szuperemberekké válnunk ahhoz, hogy Isten fel tudjon használni minket. Csak vegyük észre azokat az alkalmakat, amelyeket Ő készít elő nekünk.

Hetényi Attila

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
5 + 2 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 24:22–27 Kulcsige: ApCsel 24:25 „De amikor igazságról, önmegtartóztatásról és a jövendő ítéletről kezdett beszélni, Félix megrémült, és így szólt: «Most menj el, de ha alkalmat találok, majd ismét hívatlak.»”

A zsidó vezetőket zavarja az evangélium üzenete, amelyet Pál hirdet. Ezért bevádolják Félix helytartónál, hogy majd a római igazságszolgáltatás által hallgattassák el Pált. Félix viszont elnapolja az ügyet. Fogságban tartja Pált, de megengedi, hogy barátai meglátogassák őt. Közben meg-meghívja Pált, hogy családjával hallgassa meg az örömhír üzenetét.