2019. június 14., péntek

DÉLELŐTT | 
A Pártfogó a világnak leleplező

Igehely: Jn 16:4b-11; Kulcsige: 16:8 „És amikor eljön, leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság, és mi az ítélet.”

Mindnyájan vettünk már részt szobor vagy emléktábla avató rendezvényen. A beszédek után, feszült figyelemmel vártuk a leleplezést, hogy nyilvánvaló legyen a titok. Jézus azt állítja most, hogy a Szent Szellem, amikor eljön a világba, elkezdi leleplező szolgálatát. Gazdag jelentést hordoz ez a szó, amit az is igazol, hogy sokféleképpen fordították: megfeddi, nyilvánosan bebizonyítja, meggyőzi, feltárja vagy leleplezi.

Sokan azért döntenek a sötétségben maradás mellett, mert hamisságban szeretnek élni. Ezért félnek a leleplezéstől s menekülnek a fénytől. (Jn 3: 19-20) A Pártfogó azonban nem kér engedélyt a szembesítésre, sőt még arra is elszánt, hogy nyilvánosságra hozza a hazugságokat. Minden ilyen leleplezés fajdalmas ugyan, de ha engedünk neki üdvösséget hozó átalakulásban lesz részünk. (2Kor 7:9-10)

Vajon a hívőknek is szól ez az üzenet, vagy mi már nem kinlódunk a vétekkel? Ismerjük és mondjuk-e még Dáviddal együtt, hogy: „Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet… nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján”? (Zsolt 139: 23-24) Bárcsak komolyan vennénk!

Boros Róbert

DÉLUTÁN | 

Minden illendően és rendben történjék

Igehely: 1Kor 14:34-40

A korinthusi gyülekezetben több teológiai kérdés illetve azok gyakorlati kivitelezése került szóba. Pál ezeket igyekszik levelében megválaszolni. Hosszasan taglalja a kegyelmi ajándékok problematikáját is, hogy miként kell azokat helyesen és célszerűen használni. A rész utolsó két versében olvassuk az apostol összefoglalóját. A prófétálásra törekedni kell, de a nyelveken szólást sem szabad akadályozni. Azonban, ahogy a tegnapi igében volt, most is van egy kikötése: a gyülekezeti összejövetelen történjék minden az illendőség (ékesség) és a rend jegyében. Tartsuk mi is figyelembe ezt istentiszteleteinken!

Forma és tartalom egyaránt fontos. „Mint az aranyalma ezüsttányéron, olyan a helyén mondott ige.” (Péld 25:11) Az Ige (aranyalma) a lényeg, de a forma (ezüsttányér) se legyen megvetett. Nem lehet az Isten szentséges dolgairól zűrzavaros módon és körülmények között beszélni. Fontos odafigyelni a formai kérdésekre is, óvakodva a végletektől. Ha nagyszerű tartalmat kaptunk a gyülekezet Urától, akkor a megnyilvánulási formák is fejezzék ki értékét. (Dr. Almási Tibor) Tartsuk hát ezt is szem előtt!

Boros Róbert

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
1 + 1 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 2Tim 2:19–21 „Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelyre ez van pecsételve: «Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!» Egy nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fa- és cserépedények is, amazokat megbecsülik, emezek pedig közönséges használatra valók. Ha tehát valaki megtisztítja magát ezektől, megbecsült, megszentelt edény lesz, az Úrnak is hasznos, és minden jó cselekedetre alkalmas.”

Az életünk során különféle kapcsolataink vannak. Ezek sokszor tágabb vagy szorosabbra fűzött viszonyokat hoznak létre. Pálnak szoros kapcsolata volt Timóteussal, a hitben szeretett fiával, mert olyan mély témákat osztott meg vele, amelyeket nem akárkivel lehet megbeszélni. A házon belüli dolgokat csak a házhoz tartozók tudhatják. Gondolkozzunk most el, hogy nekünk van-e ilyen szoros kapcsolatunk valakivel, és mit beszélünk meg vele?