2019. július 6., szombat

DÉLELŐTT | 
A Messiás országának kiterjedése

Igehely: Zak 14:1-21; Kulcsige: 14:9 „Az Úr lesz a király az egész földön. Azon a napon az Úr lesz az egyetlen Isten, és neve az egyetlen név.”

„Íme, eljön az Úr napja”– így kezdődik a mai rész, és mintegy újra bebiztosítja a prófécia hallgatóit, és olvasóit arról, hogy Isten ígérete nem változott, nem késik, hanem biztosan eljön. Isten a maradék győzelméről ír, arról, hogy Isten maga fog érettük harcolni, és ezért biztos a győzelem. A harc, amiről beszámol a próféta, eléggé sötét kimenetelű lenne a nép részére, de Isten megígéri, hogy nem hagyja el őket, sőt velük harcol.

Isten népe nem törik meg, nem pusztul el, hanem a nagy nyomás ellenére győzedelmeskedik, kiterjed az országlása, hatalma növekszik. Isten csodája ez! Ez az, ami minden embernek, aki Istenbe vetette a hitét, erőt ad arra, hogy napról napra megvívja a hit nemes harcát. Hiszen tudjuk, hogy az Úr az egész föld Királya, aki nem zsarnoksággal vagy fenyegetéssel uralkodik, hanem kegyelemmel és irgalommal. Járuljunk hát Isten királyi székéhez ma is bizalommal, és hozzuk elé mindazt, ami elfordíthatná szemünket a célról, a mennyek országáról!

Szilágyi Norbert

DÉLUTÁN | 

Hitünk mellé ragasszunk…

Igehely: 2Pt 1:5-11

Mi a keresztyén élet célja? Miért hordozom a krisztusi nevet? Hogyan mutathatom be másoknak, hogy ki is Krisztus számomra? E kérdések helyes megválaszolása és megélése az, ami mindennapjainkat átformálja valódi keresztyén életté.

Krisztus azért adta életét, hogy aki hisz, el ne vesszen! Hitünket pedig a cselekedeteinkkel tudjuk bemutatni másoknak. Péter felhívja figyelmünket, hogy emberséggel, ismerettel, önuralommal, állhatatossággal, kegyességgel, testvéri szeretettel és minden ember iránti szeretettel mutassuk be hitünket. Amennyiben hitünket ilyen módon mutatjuk be az embereknek, ezzel vonzóvá tesszük a krisztusi életet számukra. Krisztus életét figyelve azt látjuk, hogy az Atyával való kapcsolatáról nem beszéd által, hanem cselekedetek által győzte meg azokat, akik követték Őt. Krisztusi életünket hasonlóképpen nem elég szavakban kifejezni. Életünk legyen az a prédikáció, amely másokat Krisztushoz vonz: a Krisztusba vetett hit cselekvő hit!

Életünket megvizsgálva nézzük meg, hogy hiányos-e a mi hitünkről szóló bizonyságtétel?

Szilágyi Norbert

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
10 + 3 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 21:7–14 Kulcsige: ApCsel 21:11 „Odajött hozzánk, levette Pál övét, megkötözte vele saját kezét és lábát, és ezt mondta: Így szól a Szentlélek: «Azt a férfit, akié ez az öv, így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, és pogányok kezébe adják.»”

Pál apostol számára nem az volt fontos, hogy neki minden jó és kényelmes legyen, hanem hogy az Úr akaratát teljesítse. Nemcsak a Tíruszban levő tanítványok figyelmeztették, hogy mi vár reá Jeruzsálemben. Ugyanerről tesz bizonyságot maga Pál apostol is Milétoszban, az efézusi véneknek: „fogság és nyomorúság vár reám” (ApCsel 20:23). És így is Jeruzsálem felé tart, mert tudja, hogy ez az Úr akarata, neki ott kell lennie, bizonyságot kell tennie mindarról, amit Jézus Krisztussal személyesen megtapasztalt.