2019. július 4., csütörtök

DÉLELŐTT | 
A Messiás becstelen elutasítása

Igehely: Zak 11:1-17; Kulcsige: 11:13 „Az Úr pedig ezt mondta nekem: Dobd a kincsek közé ezt a becses díjat, amire engem becsültek! Fogtam tehát a harminc ezüstöt, és odadobtam az Úr házának a kincsei közé.”

A 11. rész hangulata teljesen más, mint az előző részeké. Azt látjuk, hogy minden, amire az ember büszke lehet, vagy amire számíthat, az elpusztul. Elég a cédrus, és a ciprus és a tölgy is elpusztul. A negyedik versben Isten feladatot ad a Messiásnak: „Legeltesd a leölésre szánt juhokat.” Habár volt pásztora a népnek, azok csak a haszonért pásztoroltak. Akiknek védeni, terelni, őrizni kellett volna a nyájat, azok csak önmaguk hasznát keresték. Még Krisztus korában is azt látjuk, hogy emiatt száll szembe az Úr Jézus a farizeusokkal és a szadduceusokkal.

Isten elküldte a jó Pásztort, de még a juhok is elutasították Őt. Harminc ezüstpénzre becsülték. „Nagy jutalom”, „becses díj” (13.v.). Ez volt az ára egy rabszolgának. János evangéliuma leírja, hogy az övéi nem fogadták be, de akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten fiaivá legyenek, akik hisznek az Ő nevében.

Melyik részen állok én, hol a helyem, mi a feladatom? Akár pásztor vagyok, akár juh, rajtam van a felelősség, hogy hogyan állok Krisztushoz, hogyan végzem azt, amit Isten rám bízott.

Szilágyi Norbert

DÉLUTÁN | 

Péter gyarló fogadkozása

Igehely: Lk 22:31-34

Minden keresztyén életében vannak napok vagy idők, amelyekben sokkal erőteljesebben támadja őket a Sátán. Mielőtt elfogták, hogy megöljék, az Úr Jézus figyelmeztette Pétert, hogy eljönnek ezek a napok. Péter jó keresztyénhez méltóan megígérte, hogy bármit vállal Mesteréért.

Hányszor történt meg életünkben, hogy lelkesen énekeltük: „Eldőlt a szívemben, követem Jézust. Nincs vissza út!” De amikor rostál minket az élet, akkor valahogy megtaláljuk mégis a visszautat… Amint láttuk, Péterrel megtörtént, és nem csak vele. De mi a teendő abban a helyzetben, amikor megrostál a Sátán?

Két dolgot figyelhetünk meg az Igében, hogy hogyan készítette az Úr Jézus akkor Pétert, és ma minket. Először elmondja, hogy eljön a nap, amikor ez megtörténik. Amennyiben nem tudjuk, hogy mi fog történni, felkészülni sem tudunk rá. Azután pedig készült, azaz imádkozott. A kísértés legyőzése érdekében legfontosabb fegyverünk az ima. Használjuk ezt ma is! Nem fogadkozások tömkelegével, hanem őszinte imaélettel nyerhetünk csatát.

Szilágyi Norbert

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
3 + 1 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 21:7–14 Kulcsige: ApCsel 21:11 „Odajött hozzánk, levette Pál övét, megkötözte vele saját kezét és lábát, és ezt mondta: Így szól a Szentlélek: «Azt a férfit, akié ez az öv, így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, és pogányok kezébe adják.»”

Pál apostol számára nem az volt fontos, hogy neki minden jó és kényelmes legyen, hanem hogy az Úr akaratát teljesítse. Nemcsak a Tíruszban levő tanítványok figyelmeztették, hogy mi vár reá Jeruzsálemben. Ugyanerről tesz bizonyságot maga Pál apostol is Milétoszban, az efézusi véneknek: „fogság és nyomorúság vár reám” (ApCsel 20:23). És így is Jeruzsálem felé tart, mert tudja, hogy ez az Úr akarata, neki ott kell lennie, bizonyságot kell tennie mindarról, amit Jézus Krisztussal személyesen megtapasztalt.