2019. július 23., kedd

DÉLELŐTT | 
A hívők készek az evangéliumot hirdetni

Igehely: Mk 16:15–16,20; Kulcsige: 16:20a „Azok pedig elmentek, hirdették az igét mindenütt.”

„Úgy tekintem az egész világot, mint az én parókiámat; olyan értelemben természetesen, hogy bármely részén vagyok is: illőnek, helyesnek és kötelességemnek tekintem, hogy mindenkinek hirdessem az üdvösség örömhírét, aki hajlandó meghallgatni. Tudom, hogy Isten erre a munkára hívott el, és bizonyos vagyok abban, hogy áldásával kíséri azt.” (John Wesley)

Minket is ugyanaz az Úr hívott el, mint az apostolokat, mint a régebbi idők neves hívőit. Ezek a megbízatást az evangélium hirdetésére kötelességnek tekintették. Ezért szaporodtak gombamódra a keresztyén közösségek, az imaházak és voltak élettel teljesek a kapcsolatok. Nekünk most ezer meg ezer kifogást és mentséget lehet találni, kötelességtudó engedelmesség viszont csak egy van.

Hozzád már szólott ugyanúgy az Úr, mint a tizenegy tanítványához, vagy még nem?

Milyen meggyőződésed van a világmisszióról?

Ott, ahol most tevékenykedsz, ki az, akire még számíthatsz, hogy helyetted hirdetni fogja az evangéliumot?

Kulcsár Attila

DÉLUTÁN | 

Péter érthetetlen, de Jézus gyógyít

Igehely: Lk 8:43-48

Gyakoriak lehettek a tanítványok számára azok a napok, amikor Jézus köré tömeg gyűlt. A testőr szerepét töltötték be ilyenkor. Történetünk, a nagy tömeg ellenére két személy között zajlott: Jézus és egy 12 éve vérfolyásos asszony között. Péter csak egy értetlen, tárgyilagos válasszal járult hozzá az eseményekhez: „Mester, a sokaság szorongat és tolong körülötted.” Nem tudott válaszolni a feltett kérdésre, minthogy embernek nem is lehetett válaszolni erre: „Ki érintett engem?”

Péterrel ellentétben, az Úr Jézus nem a tömeggel volt elfoglalva: egy személyhez intézte a kérdését. Ahhoz, aki hittel érintette és meggyógyult. Krisztust nem a kíváncsiság hajtotta, amikor kérdezett, hanem a bizonyosság. Egy személy, érintése által meggyógyult. Péter megállapítása fölösleges volt. A helyzet nagyon hasonlít arra, amikor Jóbnak és társainak megjelent Isten és ezt kérdezte: Ki akarja elhomályosítani örök rendemet értelem nélküli szavakkal? (Jób 38:2)

Megállapításaim előbbre visznek valakit a gyógyulás felé?

Kulcsár Attila

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
8 + 9 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Péld 25:11–15 Kulcsige: Péld 25:15 „Türelemmel a fejedelmet is rá lehet beszélni, és a szelíd szó a csökönyösséget is megtöri.”

Az aranyalma ezüsttányéron gyönyörű és kívánatos. Ilyen a helyén mondott ige (11.v.). De ahhoz, hogy helyén tudjuk mondani, ki kell várni és fel kell ismerni ennek az idejét. Ehhez türelem és bölcsesség kell. Nem mindegy, hogyan mondjuk és hogyan fogadjuk az intést, feddést (12.v.). A szóláshoz bölcsesség, a fogadáshoz engedelmes lelkület kell. Ahogy mondjuk és ahogy fogadjuk az intést, az elárulja, hogy mi lakik a szívünkben. Legyünk Istennek megbízható követei, akikben gyönyörködik az Úr (13.v.).