2019. január 26., szombat

DÉLELŐTT | 
Aki hisz, annak örök életet ad

Igehely: Jn 6:32-40; Kulcsige: 6:40 „Mert az én Atyámnak az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.”

A magyar ember étrendjéből elmaradhatatlan a kenyér. Életet,erőt ad. Lelkünk számára ugyanilyen fontos a „mennyei kenyér.” Imádkozzuk, hogy: „…mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma…”, de attól tartok, hogy csak a fizikai kenyeret kérjük Istentől. Amikor Jézus rámutat, hogy mindkettő Istentől jön, és ugyanolyan szükséges, sokan azt mondják, hogy a mennyei kenyérre már nincs idejük. Korgó hasunk emlékeztet az éhségünkre. Fizikai és lelki problémáink emlékeztetnek a lelki alultápláltságunkra, de mégsem keressük Jézust, az „Élet kenyerét”. Isten mindenkit hívogat az asztalához és felajánlja magát, mint a fizikai és leki éhség kielégítő kenyerét. Néha kívánjuk és kérjük ezt a kenyeret Jézustól, de sokszor megelégszünk a világ által felkínált kenyérrel, amely soha nem fogja éhségünket kielégíteni. Te hiszed-e, hogy Jézus az élet kenyere? Hiszed-e, hogy ez a kenyér örök életet ad? Kívánod-e Őt minden nap? Hallod-e, mint korog sok ember lelki hasa körülötted? Mit akar Isten? Mit ígér Isten? Olvasd el újból a 40. verset! Isten nem szűnik meg munkálkodni értünk. Engedd, hogy életedben is végezze az Ő átformáló és életet adó munkáját!

Kulcsár Attila

DÉLUTÁN | 

Íme az Ember!

Igehely: Jn 18:1-16

Milyen ember vagyok? Milyen embernek kellene lennem? Isten egész életünkön keresztül dolgozik azon, hogy olyanná formáljon bennünket, amilyennek szeretné, hogy legyünk. Érdekes módon, csak akkor látjuk meg az életünk valódi állapotát, amikor nem egymáshoz hasonlítjuk magunkat, hanem Jézushoz, Istenhez hasonlítjuk az életünket. Jézus mellett magunkra ismerünk a Júdás személyében: önzők, pénzsóvárak, magunknakvalók, másokat kihasználók és árulók vagyunk. Azok, akik már régebb óta követjük Jézust, rájövünk arra, hogy a Péter személyében ismerhetünk magunkra: önfejűen, szókimondóan, harciasan, gyermekesen, meggondolatlanul és sokszor gyáva módon megtagadva követjük Jézust. Ezzel ellentétben Jézus bemutatta azt, hogy milyen embereknek kellene lennünk. Jézus emberi formában bemutatta azt a lelkületet és önfeláldozó életet, amit példaként mutat számunkra. Bátran megvallom, hogy ki vagyok. Védem az ártatlanokat. Meghalok a bűnösökért, a barátaimért. Engedelmesen kiiszom a szenvedés poharát, amit az Atya adott nekem. Íme az ember! Ilyen emberek legyünk mi is!

Kulcsár Attila

 Napi áhítat

Igehely: 2Kir 18:1-8 Kulcsige: 2Kir 18:5-6 „Bízott az Úrban, Izráel Istenében; nem volt hozzá fogható senki Júda királyai között, sem előtte, sem utána. Ragaszkodott az Úrhoz, nem tért el tőle, hanem megtartotta parancsolatait, amelyeket az Úr adott Mózesnek. “

Minő szép és kedves dolog, mikor egy fiatal azzal tűnik ki, hogy Istenhez ragaszkodik. Nem a ki vagy feltűnés végett, hanem meggyőződésből, elkötelezettségből. A meggyőződés nem divatos, nyitottság ürügyén felületességre nevel a világ, legyenek a fiatalok olyanok, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától (Ef 4:14). Nem is beszélve az elkötelezettségről, nemhogy Istenhez, de semmihez sem. Azzal ámítva, hogy a gyökértelenség a szabadság, ördögszekérként süvítenek az életen végig.