2019. január 25., péntek

DÉLELŐTT | 
Örök érték a mulandó helyett

Igehely: Jn 6:22-31; Kulcsige: 6:27 „Ne veszendő eledelért fáradozzatok, hanem az örök életre megmaradó eledelért, amelyet az Emberfia ad majd nektek, mert őt pecsétjével igazolta az Atya Isten.”

Költöztetek-e már? Amikor Floridába költözött a családunk, hamar rájöttünk, hogy sok olyan dolog, amit addig értékesnek tartottunk, nem volt az, és amint a teherautóban egyre kevesebb hely maradt, a tulajdonunkban levő dolgok értékrendje gyorsan átrendeződött. Így van ez a Jézussal való kapcsolatunkban is. Sok ember keresi Jézust, de csupán azért, hogy egy jelenlegi szorult helyzetből megszabaduljon. Ilyen körülményt jelenthet az, hogy elveszítjük a munkahelyünket. Házasságunk vagy kapcsolataink megromlanak. Kísértve vagyunk mi is, hogy amikor az életkörölményeink megromlanak, csak akkor keressük Jézust és elvárjuk, hogy Ő megoldást adjon és jelenlétében jóllakjunk. Amint azonban tele lett a hasunk, továbbmegyünk és csak akkor keressük Őt újból, amikor ismét megéhezünk, vagy szükséghelyzetbe kerülünk. Te mire állítottad be az életed? Múlandó, veszendő eledel megszerzése után fáradsz, vagy az örök életre megmaradó eledel megszerzésével töltöd az időd nagyobb részét? (27.v.) Miért keresed Jézust? Azért, hogy fizikailag segítsen rajtad, vagy hogy lelki éhséged és szomjúságod csillapítsa? Ne cseréld fel az általa felajánlott örök értéket múlandóval! Csalódni fogsz!

Kulcsár Attila

DÉLUTÁN | 

A szenvedő ember

Igehely: Jób 2 :1-10

Vannak gyülekezetek, ahol olyan prédikációk hangzanak el, hogy aki Isten gyermeke, az mindig sikeres és virágzó életet él, szenvedésben soha nincs része. Aki ismeri és olvasta a Bibliát, a Jób történetét, az tudja, hogy ez a Sátán hazugsága. A szenvedő ember többféleképpen reagálhat. Ha rájön arra, hogy bűnei miatt szenved, akkor Istenhez kiált, megtér, irányt változtat, és Istent követi. Sok ember számára hasznos az ilyen szenvedés. A felületes hívő vagy hitetlen ember a szenvedés alatt megátkozza Istent és elfordul Istentől. Azonban az istenfélő ember szenvedése alatt Istenhez szalad és Tőle várja a magyarázatot. Millió kérdést tesz fel és nem fogja vissza érzelmeit, hanem őszintén kutat, keres, panaszkodik, elcsügged, de nem adja fel addig, amíg Isten közel nem hajol hozzá. Az istenfélő ember is lehet szenvedő ember, de tudja, hogy ha Isten megsebezi, akkor be is kötözi a sebeit és meg is gyógyítja azokat. (Hós 6:1-3) Mint Jób, a kitartó és hosszú szenvedések alatt feladjuk az emberi okoskodást és találgatásokat, és rájövünk arra, hogy az Isten gyógyító jelenléte az egyedüli dolog, ami enyhülést és gyógyulást ad.

Kulcsár Attila

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 21:7–14 Kulcsige: ApCsel 21:11 „Odajött hozzánk, levette Pál övét, megkötözte vele saját kezét és lábát, és ezt mondta: Így szól a Szentlélek: «Azt a férfit, akié ez az öv, így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, és pogányok kezébe adják.»”

Pál apostol számára nem az volt fontos, hogy neki minden jó és kényelmes legyen, hanem hogy az Úr akaratát teljesítse. Nemcsak a Tíruszban levő tanítványok figyelmeztették, hogy mi vár reá Jeruzsálemben. Ugyanerről tesz bizonyságot maga Pál apostol is Milétoszban, az efézusi véneknek: „fogság és nyomorúság vár reám” (ApCsel 20:23). És így is Jeruzsálem felé tart, mert tudja, hogy ez az Úr akarata, neki ott kell lennie, bizonyságot kell tennie mindarról, amit Jézus Krisztussal személyesen megtapasztalt.