2019. február 8., péntek

DÉLELŐTT | 
Világosságban élni és cselekedni

Igehely: Jn 9:1-34; Kulcsige: 9:4 „Nekünk, amíg nappal van, annak a cselekedeteit kell végeznünk, aki elküldött engem. Mert eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat.”

Az Úr itt igazolta, amit az előző részben mondott az írástudóknak és a farizeusoknak a templomban, hogy Ő a világ világossága, hiszen a vakon született embernek csoda által megnyitotta mindkét szemét, hogy lásson, világosságban járjon és éljen. A Mester arra kérte a vakot, hogy menjen el, és mosakodjon meg a Siloám-tavában. A kérés engedelmességet és hitet igényelt. Úgy tűnik a történetből, hogy a meggyógyult koldus először haza ment. Milyen lehetett számára először járni a világosságban, a haza vezető úton?

Miután a csoda megtörtént, különböző vélemények hangzanak el a szomszédok, a farizeusok, a szülők, a meggyógyult, sőt az Úr részéről is. A különböző vélemények hátterében különböző szándékok vannak. Ha a lelki vakságból gyógyít meg valakit az áldott Orvos, az is így szokott történni. A meggyógyított bátran mondta mindenkinek: „Egyet tudok: bár vak voltam, most látok”. Vallomását cselekedetével igazolta: járt-kelt a világosságban.

Ha az Úr megnyitotta lelki szemeinket, értékes-e számunkra a világosság, nappal fiaiként élünk-e, és munkálkodunk-e benne?

Gergely Pál

DÉLUTÁN | 

A vallásos képmutatás bűne

Igehely: Mt 23:25-28

A vallásos képmutatás a bűnök felsorolásában nagyon előkelő helyet kapott. Az Úr kemény bírálatot mond a vallási szertartások külsőségeire vigyázó írástudók és farizeusok fölött. Ezek kínosan ügyeltek arra, hogy az étel- vagy az italáldozatnál nehogy túlcsorduljon az étel vagy a bor, tisztátalanná téve mind az edényt, mind pedig az áldozatot hozót. A Mester a tiszta szívűeket mondja boldogoknak, ezzel pedig azt állítja, hogy a tisztaság belülről árad kifelé (Mt 15:10). Jajt kiált az Úr a farizeusok magatartására, hogy csupán a sírok külsejét meszelték ki, de belsejével nem foglalkoztak. Minden páskaünnep előtt kimeszelték a sírok külsejét, nehogy az arra járó, ha megbotlik, tisztátalanná tegye magát.

A mai vallásos körökben hányan szolgálnak a szemnek, a látszatnak? Külsőleg nagyon szépek akarnak lenni, az emberek tetszését mindenképpen meg akarják nyerni. Mi van, és mi lesz a belsővel? Ez őket nem foglalkoztatja, pedig az Úr ma is lát. Földön járása idején Megváltónk a legkeményebb bírálatot a vallásos képmutatók fölött mondta. Az idők folyamán vajon változott-e az Úr véleménye a vallásos képmutatás bűnéről és a képmutatókról? Biztosan nem! Viszont, amikor megtérnek a képmutatók, tisztább lesz a gyülekezeti közösség.

Gergely Pál

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
11 + 2 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 1Kor 4:1–5 Kulcsige: 1Kor 4:1–2 „Úgy tekintsen minket minden ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait. Márpedig a sáfároktól elsősorban azt követelik, hogy mindegyikük hűségesnek bizonyuljon.”

A hűség isteni jellemvonás, amit mi, halandó emberek, nehezen tudunk felfogni, és behatárolni nagyságában, hosszúságában, mélységében, időben stb.: „Tudd meg tehát, hogy a te Istened, az Úr az Isten. Állhatatos Isten ő, aki hűségesen megtartja szövetségét ezer nemzedéken át is, azok iránt, akik szeretik őt és megtartják parancsolatait” (5Móz 7:9). A mi hűséges Istenünknek egyik legfőbb elvárása, hogy szolgái hűségesek legyenek.