2019. december 25., szerda

DÉLELŐTT | 
Van hely a szívünkben a Megváltó számára?

Igehely: Lk 2:1-7; Kulcsige: 2:7 „És megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.”

Lukács evangéliuma viszonylag szűkszavú Jézus születésével kapcsolatosan: dátum, hely és két rövid mondat. Nincs hó, nincsenek állatok, se fogadós, még csak istálló sem. Csak egy jászolba fektetett, rongyokba csavart csecsemő.

Lukács története ellentétben áll a mai karácsonyok csillogó fényeivel, pazar ételeivel és remek rendezvényeivel. Ennél egyszerűbb, személyesebb és alázatra indítóbb leírást nehéz megfogalmazni. Lukács jelentése nem használja a szenzációhajhász és klikkvadász újságírás eszközeit, mivel azt akarja kihangsúlyozni, hogy Krisztus születése nem volt egy káprázatos esemény, nem került be az esti hírekbe és senki sem követte a világhálón. Az első karácsony egyszerűen azt jelentette, hogy egy szegény zsidó családnak megszületett az elsőszülött gyermeke, és egy vajúdásban fáradt anya gondjaiba vette őt. Lukács még a nevét se említi meg az újszülöttnek, mivel tükrözni akarja azt az alázatot, ami Krisztus földi szolgálatát jellemezte.

A karácsony pompája közepette vajon képesek vagyunk meglátni az egyszerű jászlat? Vajon a sok elfoglaltság közepette marad időnk a megalázkodott Isten Fiára?

Bíró Zoltán

DÉLUTÁN | 

A születendő gyermek nevei

Igehely: Ézs 9:1-6

Ez egy jól ismert igeszakasz, de az előző rész tükrében még csodálatosabbá válik. Ézsaiás 9. része választ ad két kérdésre, ami a megjövendölt teljes pusztulással kapcsolatos: miért történt (7-20) és meddig fog tartani (1-6).

Az elpusztult királyság a „halál árnyékának földjének” van nevezve, míg a nép a „sötétségben”, jövőkép nélkül él. Viszont Istene nem mondott le népéről és eltökélt szándéka, hogy helyreállítsa. Eljön az idő, amikor megjelenik a sötétséget eloszlató világosság, amikor a háború és halál emléke teljesen megsemmisül, és amikor a gyászt és bánatát az aratás öröme fogja felváltani. Ennek az új királyságnak becsületes uralkodója lesz, aki békét és tartós fejlődést fog hozni. Az 5. versben Ézsaiás a korabeli szokásoknak megfelelően felsorolja ennek a királynak a címeit, amelyek mindentudása, mindenhatósága és örökkévalósága mellett arra is rámutatnak, hogy felsége a nép javát fogja keresni, hiszen Ő a Békesség Fejedelme.

Alapigénk egy hálaima egy akkor még meg nem történt szabadulásért. Annak tudatában, hogy a Békesség Fejedelme már elkezdte országa helyreállítását, mi miért adunk hálát?

Bíró Zoltán

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
1 + 2 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Tit 3:1–2 „Emlékeztesd őket arra, hogy rendeljék alá magukat az uralkodóknak és a felsőbbségnek: engedelmeskedjenek, és legyenek készek minden jó cselekedetre. Senkit se szóljanak meg, kerüljék a viszálykodást, legyenek megértők, teljes szelídséget tanúsítva minden ember iránt.”

Az, ahogyan többek között a hatóságokhoz és a felsőbbségekhez viszonyulunk, világosan megmutatja, mennyire vesszük komolyan az Úr Jézus szelídlelkűségben való növekedésre felszólító parancsát. Mai igénk teljes szelídséget kér tőlünk, kivétel nélkül minden ember iránt. Szerető családtagjainkhoz, jóbarátainkhoz még képesek vagyunk úgy-ahogy szelídséggel viszonyulni, de milyen magatartást tanúsítunk a nehéz természetű, erőszakos, minket kihasználó vagy elnyomó emberekkel szemben?