2019. december 11., szerda

DÉLELŐTT | 
Az ítélő Bíró

Igehely: Mt 25:31-40; Kulcsige: 25:31 „Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára.”

Még egy iskolai ünnepségen sem mindegy, hogy valaki dicséretben és díjban vagy megróvásban részesül. Mennyivel inkább életünk és a világ végén! Jézust ezek a versek nem alázatos ácsnak mutatják be, hanem az ő dicsőségében. Angyalok veszik őt körül, és mint bíró jelenik meg az ő trónján. Az Ő ítélete alól nem marad ki senki. Minden ember, aki valaha élt vagy élni fog, meg kell álljon előtte. Lesz két nagy csoport: 1. juhok, jobb kéz felől állók, az Atya áldottai, ezek sorsa a világ kezdete óta elkészített dicsőséges ország, hol Isten lakik. 2. a kecskék, a balkéz felől állók, átkozottak, ezek sorsa az ördögnek és angyalainak készített örök tűz. Nincs harmadik csoport, nincs harmadik sors! Minek alapján dönt a bíró? Ő igazságosan ítél. Mivel magunktól nem lehetünk igazak, az örök sorsunkat az határozza meg, hogy az Ő személyét és megmentő munkáját elfogadjuk vagy nem. Azaz, ki hogyan viszonyult Krisztushoz ebben az életben. Nem a jócselekedet és a jótékonyság visz a mennybe, hanem az, hogy Krisztus és az ő akarata mennyire tudta meghatározni földi életedet. Ővele mit cselekedtél, vagyis az ő testvéreivel? „Aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az az én testvérem” (Mt 12: 50).

Kelemen J. Sándor

DÉLUTÁN | 

A szeretetben

Igehely: Jn 17:20-26

A szeretetről nagyon sok szó esik manapság, talán azért, mert túl kevés van belőle. Mindenképp vissza kell mennünk a forráshoz. Az Úr Jézus főpapi imájában nem csak az akkori hívőkért imádkozik, hanem azokért is, akik az ő bizonyságtételükre hisznek majd. Az a kérése, hogy eggyé legyenek egymással és Istennel, és olyan erős legyen ez az egység, amilyen az Atya és a Fiú között van. Ehhez a Fiú nekünk adta az ő dicsőségét. Mit jelent ez? 1. Most Isten fiai vagyunk, hordozzuk és visszatükrözzük csodálatos jellemét (1Jn 3:2); 2. Örököstársak Kriszussal (Róm 8: 17) - ott leszünk, ahol ő van és ez üdvösségünk végcélja. Ez az egység, ha megvalósul Istenben, akkor képesek leszünk bizonyítani a világnak, hogy Isten küldte Jézust, aki Messiás és Megváltó. Az Atya szereti a Fiút és szerette őt már a világ megalapítása előtt, vagyis örökké. De hogy az Atya úgy szeret minket, mint ahogyan az ő Egyszülöttjét, ez valami csodálatos és titokzatos igazság. Ugye megismerted ezt a szeretetet és az Isten nevét, lényét? Ez az üdvösség (17:3). Ahogyan jobban megismered és elmélyülsz benne, annál inkább képes leszel szeretni. Az ő szeretetének ismerete és tapasztalata tesz képessé a szeretetre. Meríts ma is!

Kelemen J. Sándor

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
7 + 2 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 1Krón 11:1–9 Kulcsige: 1Krón 11:3 „Megjelentek tehát Izráel vénei a király előtt Hebrónban, és Dávid szövetséget kötött velük Hebrónban az Úr színe előtt. Ők pedig fölkenték Dávidot Izráel királyává, ahogyan kijelentette Sámuel által az Úr.”

Dávid királlyá való felkenése arról tanúskodik, hogy Isten mindig megtartja ígéretét. Bár Dávidnak igazán hosszú, nehéz útra volt szüksége, végül hűsége és türelme kifizetődött. Ez a fejezet arra a valóságra emlékeztet bennünket, hogy Isten időzítése tökéletes, annak ellenére, hogy számunkra néha csak jóval később, vagy ebben az életben egyáltalán nem válik világossá az Ő szándéka.