2019. december 10., kedd

DÉLELŐTT | 
Csak az egyik

Igehely: Lk 17:20-37; Kulcsige: 17:34 „Mondom nektek: azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban, az egyik felvétetik, a másik pedig otthagyatik.”

Szomorú, ha szeretteink vagy barátaink eljutnak egy szép helyre és mi valamiért lemaradunk róla. Itt azonban sokkal többről van szó. A ma reggeli igénkben arra kapunk figyelmezetetést, hogy nagy meglepetések lesznek az Úr Jézus viszajövetelekor. Azt látjuk, hogy a föld egyik felén éjszaka lesz, és lesz olyan, hogy házastársak vagy testvérek, akik egy ágyban alszanak, elkülönítettnek. A Föld másik részén pedig nappal van, a malomban őrölnek vagy a mezőn dolgoznak, közeli barátok vagy éppen munkatársak és „az egyik felvétetik, a másik pedig ott hagyatik”.

Lesz elragadtatás és ezt a Thesszalonikai első levél 4:17 is alátámasztja: „azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk.” De kit fog magával vinni az Úr? Aki elveszti az ő életét Jézusért, lemond a saját akaratáról, igazságáról, hogy megkapja a Krisztus igazságát és az általa kínált életet. Ő nem a földiekkel törődik, sem az elragadtatáskor, sem előtte, hanem az odafelvalókkal inkább - „Emlékezzetek Lót feleségére!” Ha most Jézus uralkodik benned, akkor részed lesz az ő országában. Ha a magad ura vagy, teszed, amit akarsz, akkor kimaradsz belőle!

Kelemen J. Sándor

DÉLUTÁN | 

A magaviseletben

Igehely: 1Pt 2:11- 12

Minden hívőnek oda kell figyelnie a jó magaviseletre a kívülvalók felé. Régebb az iskolában nagyon nagy szégyen volt, ha valakinek levonták a magaviseleti jegyét. Azt mondták, hogy az a jegy végigkísér az életben. Viszont a hívő életben még súlyosabb következményekkel jár az, hogy milyen a magaviseletünk, mert nemcsak magunkat járatjuk le, hanem Krisztust és az ő Testét is. A következőkre kell odafigyelned, hogy magaviseleted jó legyen és bizonyságtételed megmaradjon: 1. Tudnod kell hogy vándor vagy, csupán átutazó, idegen, nem itt van a hazád. Nem engedheted el magad. 2. A testi vágyak pont erre az előbbire ösztönöznek. De harcolj ellenük, ne engedj nekik, mert súlyos lelki kárt okoznak benned és a közösségben, ha a világ mintájára ezeknek élsz. 3. Törekedj jócselekedetekre, annak ellenére, hogy az emberek gyanakvóak a hívők felé és róluk rosszat terjesztenek. Nem csupán humánus lelkületből, hanem mindig azt keresve, hogyan tükrözheted Krisztust (Mt 5:16). Tedd ezt azért, hogy dicsőítsék az Urat, amikor Ő meglátogatja a „pogányokat” megtéréssel.

Kelemen J. Sándor

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
1 + 17 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 21:7–14 Kulcsige: ApCsel 21:11 „Odajött hozzánk, levette Pál övét, megkötözte vele saját kezét és lábát, és ezt mondta: Így szól a Szentlélek: «Azt a férfit, akié ez az öv, így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, és pogányok kezébe adják.»”

Pál apostol számára nem az volt fontos, hogy neki minden jó és kényelmes legyen, hanem hogy az Úr akaratát teljesítse. Nemcsak a Tíruszban levő tanítványok figyelmeztették, hogy mi vár reá Jeruzsálemben. Ugyanerről tesz bizonyságot maga Pál apostol is Milétoszban, az efézusi véneknek: „fogság és nyomorúság vár reám” (ApCsel 20:23). És így is Jeruzsálem felé tart, mert tudja, hogy ez az Úr akarata, neki ott kell lennie, bizonyságot kell tennie mindarról, amit Jézus Krisztussal személyesen megtapasztalt.