2019. augusztus 12., hétfő

DÉLELŐTT | 
A szívbe írt egyetemes törvény

Igehely: Róm 2:12-16; Kulcsige: 2:15a „Ezzel azt bizonyítják, hogy a törvény cselekedete a szívükbe van írva.”

Isten mindenki szívébe beleírta erkölcsi elvárásait. Ebből eredően hitetlen barátaink is szoktak Isten törvényében megkövetelt értékes dolgokat tenni. Ők is tisztelik szüleiket, gondozzák gyermekeiket, szeretik házastársukat, megfizetik tartozásukat, elítélik a hazugságot, pénzt adnak a nincstelennek, meglátogatják a betegeket és felruházzák a mezíteleneket. Még a legelszigeteltebb bennszülöttek életében is megtalálható ez az általános jó utáni belső kényszer!

Ha az istentelen emberek között is vannak „jók”, mennyivel inkább kell nekünk – akik bűnbocsánatot nyertünk Jézusban, újjászülettünk Isten kegyelméből, és betöltekeztünk a Szentlélekkel –, törekednünk a szent életre és a jócselekedetekre! Ne feledjük: „Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon”.

Lehet-e igazán jónak nevezni olyan értékes tetteket, melyeket nem Isten dicsőségére tesz valaki? Kell-e szégyenkezned majd azon a napon, amikor Isten meg fogja ítélni rejtett gondolataidat?

Püsök Dániel

DÉLUTÁN | 

A bűnre vivő konfrontálódás elkerülése

Igehely: 1Móz 26:12-25

Egy olyan korban, amikor az emberek többet tartották a kezükben a kardot, mint az evőkanalat, Izsák követésre méltó példa a konfliktushelyzetek lehűtésében, a háborúskodás elkerülésében. Kétszer is lett volna lehetősége ebben a történetben, hogy háborút kezdjen. Talán győztes is lehetett volna ezekben. De számolt azzal, hogy gyermekei, családtagjai és szolgái esetleg életüket is veszíthetik ezekben a csatákban. És számára fontosabb volt az élet a győzelemnél. Harc helyett továbbállt. Összecsapás helyett engedett az övéből. Nem gyávaságból döntött a béke mellett, hanem bölcs megfontolásból. Kövessük Izsák példáját személyes életvitelünkben, emlékezve Jézus szavaira: „Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek” (Mt 5:9).

Imádkozzunk azért, hogy puskaporos hordóhoz hasonlító világunkban az országok vezetői Izsákhoz hasonlóan kerüljék az összecsapást, és keressék a békét még annak árán is, ha veszteséget kell elszenvedniük. A háborúnak sokkal nagyobb ára van, mint a békének.

Püsök Dániel

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
1 + 0 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 21:7–14 Kulcsige: ApCsel 21:11 „Odajött hozzánk, levette Pál övét, megkötözte vele saját kezét és lábát, és ezt mondta: Így szól a Szentlélek: «Azt a férfit, akié ez az öv, így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, és pogányok kezébe adják.»”

Pál apostol számára nem az volt fontos, hogy neki minden jó és kényelmes legyen, hanem hogy az Úr akaratát teljesítse. Nemcsak a Tíruszban levő tanítványok figyelmeztették, hogy mi vár reá Jeruzsálemben. Ugyanerről tesz bizonyságot maga Pál apostol is Milétoszban, az efézusi véneknek: „fogság és nyomorúság vár reám” (ApCsel 20:23). És így is Jeruzsálem felé tart, mert tudja, hogy ez az Úr akarata, neki ott kell lennie, bizonyságot kell tennie mindarról, amit Jézus Krisztussal személyesen megtapasztalt.