2019. április 17., szerda

DÉLELŐTT | 
Ok nélkül vetették ki rám hálójukat

Igehely: Zsolt 35:1-16; Kulcsige: 35:7 „Mert ok nélkül vetették ki rám hálójukat, ok nélkül ástak vermet nekem.”

Dávid védőügyvédjéül választja az Urat egy olyan helyzetben, amikor jót cselekedve kell szenvedjen, olyan emberek miatt, akik valamikor nagyon közel voltak hozzá. Amikor azok betegek voltak, akkor ő böjtölt, gyászolt és imádkozott, de amikor ő került szükséghelyzetbe, akkor korábbi barátai kárörvendően gúnyolódtak és szitkozódtak.

Megtörténhet, hogy az ember alkalomadtán el kell hordozzon olyan sérelmeket, amelyekre nem szolgált rá. Milyen nehezen viseli ezt az emberi természet! Azonnal igazságszolgáltatásért kiált, vagy éppen saját kezével igyekszik azt kiszolgáltatni. A zsoltárosban is elkezdett működni az igazságérzet, és azt kívánja, hogy az Úr angyala üldözze ellenségeit.

Akinek a legnagyobb szenvedést kellett elviselnie ártatlanul, az nem más, mint Jézus Urunk. A világ bűneit hordozta, amikor gonosz kezek keresztfára feszítették, miközben Ő hibátlan és szeplőtlen volt. Szenvedés közbeni magatartását Péter apostol követendő példaként állítja a szenvedő, de néha önérzetes hívő nép elé: nem vétkezett, felettébb való kínjai között sem, nem viszonozta a gyalázást, nem fenyegetőzött. Az igazságosan ítélő Atyára bízta helyzetét (1Pt 2:21-23). Legyen követendő példa számunkra is Krisztus magatartása!

Fazakas György

DÉLUTÁN | 

A mi Húsvéti Bárányunk szeplő nélküli

Igehely: 1Pt 1:13-21

Péter apostol felhívja a figyelmet arra, hogy Isten számára a megváltás nem volt csekélység. Habár övé az arany és az ezüst, de nem lehetett ilyen úton rendezni a bűn kérdését. Szükség volt a hibátlan és szeplőtelen Bárány áldozatára, akinek a vére felbecsülhetetlenül értékes a hittel közeledő számára, mert minden bűn eltörlésére alkalmas. Megváltónk áldozatára gondolva, szívleljük meg a következőket: (1) A bűn kérdésének felettébb súlyos voltára mutat rá az áldozat nagysága. Senki se legyen közömbös, amikor ezzel szembesül. (2) Az Úr Jézus önként vállalt szenvedése az Isten szeretetének őszinteségéről és mértékéről is beszél. „Határtalan és mérhetetlen az Isten nagy szeretete”, énekeljük, ami okán „Téged dicsér az angyalkar és minden megváltott” (HH 263). (3) A szeplőtelen Bárány áldozata megszentelt, szent félelemmel és felelősségteljességgel élt életet kíván azoktól, akik az örök élet reménységével bírnak.

Ne maradjon el a dicsőítés sem a mai napon, mert egyedül a mi Istenünk méltó erre.

Fazakas György

 Napi áhítat

Igehely: 1Sám 16:4–13 Kulcsige: 1Sám 16:11 „Majd megkérdezte Sámuel Isaitól: Itt van az összes fiad? Hátra van még a legkisebb – felelte ő –, de ő éppen a juhokat őrzi. Erre Sámuel ezt mondta Isainak: Üzenj neki azonnal, és hozasd ide, mert addig nem ülünk le, amíg ő meg nem érkezik.”

Dávidnak ez az útja – pásztorságtól a királyságig – arra emlékeztet bennünket, hogy Isten gyakran a legkevésbé valószínű jelölteket választja a legnagyobb céljaira. Amikor Sámuel eljött, hogy Isai fiai közül felkenje Izráel következő királyát, a legfiatalabb fiúra a legkevésbé sem gondolt. Isai és minden ember, aki akkor ott jelen volt, azt nézte, ami a szem előtt van; vagyis a kor elvárásainak, normáinak megfelelően ítélték meg a jelölteket. Isten azonban látja azt, amit mások nem, vagy nem is akarnak, mert más a kor aktuális elvárása – a neki szentelt szívet.