2018. október 5., péntek

DÉLELŐTT | 
A megszelídíthetetlen nyelv

Igehely: Jak 3:1-12; Kulcsige: Jak 3:8 „A nyelvet azonban az emberek közül senki sem tudja megszelídíteni, fékezhetetlenül gonosz az, telve halálos méreggel.”

Megalázó kijelentés, hogy „sokat vétkezünk mindnyájan”. Megdöbbentőbb, hogy Jakab magára is és a hívőkre is érti, akiknek ír. Ezért van szükségünk a kegyelemre minden nap, minden órában. Ezért elengedhetetlen töredelmes és bűnbánó magatartással élni.

Aki beszédében nem vétkezik, az tökéletes. Mert a szívnek teljességéből szól a száj (Mt 12:34), vagyis a beszéd tisztasága a szív tisztaságát igazolja. Csak az Úr Jézus volt ilyen. Valóban érdemes féken tartani nyelvünket, mert mint lovakat zablával, és a nagy hajókat kormánylapáttal, úgy a beszéddel egész életünket irányíthatjuk.

De ki tudja megfékezni a nyelvet? Gonoszabb a leggonoszabb vadaknál. A nyelv halálos mérge nemcsak akkor öl, amikor indulatos, gyűlöletes szavak jönnek ki. Hanem amikor nyugodtan, diplomatikusan, tudományosan hazugságot szól Istenről, a világról, a bűnről stb. Figyelem, ez a mai kor stílusa, ez a nehezebben felismerhető méreg. Ne vedd be és ne is szóld! Hála az Úrnak, ő képes megtisztítani és megszelídíteni a mi nyelvünket. Rendeld alá magad Szentlelkének, mert nem jöhet ki egy szájból áldás is és átok is.

Kelemen J. Sándor

DÉLUTÁN | 

Prófétai küldetés

Igehely: Ez 3:4-11

Kevés olyan ember van, aki azért megy másokhoz, hogy igei üzenetet vigyen nekik. Az Úr ezért nyomatékosan hív el újabbakat.

Az igehirdetőknek, lelkigondozóknak, prófétáknak ki kell mozdulniuk kényelmi zónájukból, és meg kell látogatniuk azokat, akik részére isteni üzenetet kaptak.

Isten újból és újból igét küld népének. Ők már igen sok tanításban részesültek, mégsem aszerint élnek! Így hát megint saját népéhez szól. Pedig rengeteg az olyan ember, aki még sohasem hallott élő igét! Ily módon késleltetik a világ evangelizálását.

Elvárnánk, hogy akik jól és könnyen értik Isten küldötteinek a nyelvét, komolyan is vegyék a kapott üzenetet. De nem, a nyelvismeretek felett áll a „kemény fej és konok szív”. Az egész kiválasztott nép ilyen, mert nem akarnak Istenre hallgatni! Ezért maga az Úr még inkább megkeményíti küldötteinek arcát (szeretetét) és fejét (hitét). Elveszi félelmüket.

Isten igazi prófétái szívükbe fogadják Küldőjük minden szavát. Elmélkednek azon, élik azt. Isteni tekintéllyel adják át a szabadító igéket a szellemi fogságban csüggedten élőknek, akár hallgatnak azokra, akár nem!

Vass Gergely

 Napi áhítat

Igehely: 2Krón 19:1–6 Kulcsige: 2Krón 19:3 „Bár volt benned valami jó is, mert kiirtottad az országból a szent fákat, és állhatatos szívvel kerested az Istent.”

„Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van.” – jelenti ki Sámuel prófétának az Úr (1Sám 16:7). Isten látja, ami a szívben van: látja a rosszat, de azt a kis jót is: „Bár volt benned valami jó is… állhatatos szívvel kerested az Istent” (3.v.). Jósáfát azt terjesztette, amit érdemes volt, mert ezáltal munkálta Isten akaratát, és a megtérést szorgalmazta. Újra és újra kiment a nép közé. A lelki élet csak helyes rendtartással, jó tanáccsal, Isten nevében működik jól. Jósáfát megtérítette a korabeli embereket, őseik Istenéhez terelte szívüket.