RMBGySz*

2018. november 5., hétfő

DÉLELŐTT | 

Elmúlnak esztendeink

Igehely: Zsolt 90:3-10; Kulcsige: Zsolt 90:9 „Elmúlik minden napunk haragod miatt, úgy elmúlnak esztendeink, mint egy sóhajtás.”

Nagyon sok ember úgy gondolja, hogy ő ura az életének, és anélkül, hogy azt kimondaná, „kisistennek” gondolja magát. Ez az állapot leginkább akkor jellemző, amikor az ember egészségnek örvend, munkabíró, és jó formában van. Ilyenkor a mulandóságra nem gondolva éli mindennapi életét, saját kedve szerint. Még ha az ember hajlamos is arra, hogy elfelejtse, vagy takargatni próbálja esztendei számát, vagy a változásokat, amelyek benne és rajta megjelennek, a kegyelmes Isten mégis rádöbbenti mulandóságára. Éveink számának növekedése arra késztet bennünket, hogy vegyük észre mulandóságunkat, és az örökkévalóság szemszögéből nézve vizsgáljuk meg életünket.

Még ha napjaink fogynak is, és a halált el nem kerülhetjük, mégis ebben az életben tehetünk csak valamit az üdvösségünkért. Használjuk ki a jelent, fogadjuk el Isten kegyelmi ajándékát, Jézus Krisztust, akiben van a jövő, mert „aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta” (Jn 3:36).

Mulandóságod tudatában éled-e mindennapjaidat? A halandóság rémít vagy békességet ad?

Sebestyén László

DÉLUTÁN | 

Elragadtatott a paradicsomba

Igehely: 2Kor 12:1-6

Minden emberben van egy vágy valami után, amit természetes módon nem tud kielégíteni, amihez egy külső, magasabb rendű, úgymond isteni segítségre van szükség. És ha részesül ilyenben, azt természetfelettinek nevezi. A természetfeletti élmény egy csoda. A csodát átélő személy gyakran beleesik abba a hibába, hogy elkezdi imádni azt a személyt, vagy azt a helyet, ahol az megtörtént. Jó reklám esetén, - amihez ma megvan minden eszköz – az emberek tódulni fognak, hogy részesülhessenek a csoda-élményben. Pál elragadtatott a paradicsomba, a harmadik égbe. Hogy csak sokkal később, tizennégy év után számol erről be, azt mutatja, hogy nem magára akarta a figyelmet irányítani. Mindaz, amit a paradicsomban látott és hallott, megerősítette őt az identitástudatban, és még nagyobb elkötelezettséggel hirdette a Jézus Krisztus evangéliumát. Pál nagyon keveset beszélt önmagáról, de amikor mégis tette, úgy beszélt régi életéről, gyengeségeiről, hogy Jézusra irányítsa a figyelmet, aki kimentette őt és megerősítette minden körülmények között. Vegyünk példát tőle, és igyekezzünk az emberek figyelmét Krisztusra irányítani!

Sebestyén László

2018.11.05.