2018. március 30., péntek

DÉLELŐTT | 
Emberek kezébe adatott

Igehely: Lk 22:66-23:25; Kulcsige: Lk 22:20-21 „Hasonlóképpen vette a poharat is, miután megvacsoráztak, és ezt mondta: E pohár az új szövetség az én vérem által, amely tiérettetek ontatik ki. De íme, annak a keze, aki elárul engem, az enyémmel együtt van az asztalon.”

Miután a Júdás által vezetett sereg nagycsütörtök éjszaka a Gecsemáné kertben elfogta, Jézust a főpap házába vitték. Az őrizők kigúnyolták és megverték. Ügyében ítéletet nem hozhattak, mert éjszaka volt. Amikor megvirradt, összegyűlt a nép vénjeinek tanácsa, vallási vezetők, és istenkáromlás vádjával halálraítélték Jézust. Az ítélet végrehajtásához a Római birodalmat képviselő tiszttartó engedélyére is szükség volt. Emiatt a testület Jézust Pilátus elé vitette. Ő a zsidók vádját tudomásul vette, de miután kikérdezte Jézust, a következőket mondta: „Semmi bűnt nem találok ebben az emberben.” Majd elküldte őt Heródeshez, aki szintén hosszasan kérdezgette. Kérdéseire azonban nem felelt, hiszen neki már megmondta Keresztelő János, hogy tőle mit vár Isten. Heródes megvetően bánt Isten Fiával, és visszaküldte Pilátushoz, aki szerette volna szabadon bocsátani az Urat, de a zsidó vezetők követelőzése miatt ezt nem merte megtenni. Végül kiszolgáltatta Jézust akaratuknak, hogy megfeszítsék. Gonosz szívű és kezű emberek őt keresztre feszítették, de lelkét az Atya kezébe tette. Jézus nem maradt a kereszten, sem a sírban. Ígérete szerint, a halált legyőzve, harmadnapon győztesként feltámadott. Váltságmunkáját és áldozatát értem és érted valósította meg! Érted?

Gergely Pál

DÉLUTÁN | 

A Király halála és temetése

Igehely: Mk 15:33-47

Ha a délelőtt folyamán láttuk, hogy Jézus hogyan adatott át az embereknek, akkor most azt a még súlyosabb helyzetet láthatjuk, hogy a halálnak és a sírnak is átadatott. Tudjuk ugyan, hogy ez az Atya terve és a Fiú engedelmessége alapján történt (Jn 10:18), mégis megrázó újraolvasni, végiggondolni, átérezni.

Már az Atyától elhagyatottság miatti kiáltása is megrendítő, s az emberek sokféleképpen értelmezték akkor és azóta is. De most hallgassuk azt, amellyel „kilehelte lelkét” (37)! „Hangos”, „fennszóval” (Károli) zengő kiáltása rendkívül különös. Merthogy általában a keresztre feszítettek annyira erejüket vesztették, hogy utolsó leheletük elhaló, kifulladó, erőtlen, gyenge sóhaj volt. De Jézus Királyunké nem! Ő erőteljesen, sőt ha szabad ilyet mondani egy halálesettel kapcsolatban: életerősen kiáltotta el utolsó üzenetét. Az „így”, „ekként kiáltva” (Károli) hangoztatott igazság az őt szemlélő századosból egy nagyszerű kijelentést hozott elő (39).

Én is hálával szemléljem és valljam meg Őt!

Papp Dániel

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 14:1–7 Kulcsige: ApCsel 14:1 „Ikóniumban szintén bementek a zsidók zsinagógájába, és úgy hirdették az igét, hogy a zsidókból is, a görögökből is igen sokan lettek hívőkké.”

A nyíltan, bátorsággal hirdetett ige, amit Isten Szentlelkének a munkája erősít meg, mindenképpen reakciót fog kiváltani: vagy ellenszenvet, vagy megtérést. A hívő embernek tudatosítania kell magában, hogy az evangélium hirdetésének ára van. Azok, akik az evangéliumnak ellene állnak, mindent meg fognak tenni, hogy elhallgattassák az üzenet hirdetőjét. Pál és Barnabás pontosan azt tapasztalták meg, amire annak idején Jézus figyelmeztette a tanítványait: „Emlékezzetek arra az igére, amelyet én mondtam nektek: Nem nagyobb a szolga az uránál.