2018. június 22., péntek

DÉLELŐTT | 
A közbenjáró atya

Igehely: Mk 9:14-29; Kulcsige: Mk 9:24 „A fiú apja azonnal felkiáltott: Hiszek! Segíts a hitetlenségemen!”

A történet szerint egy édesapa Jézushoz hozza beteg, valószínűleg epilepsziás gyermekét. Mivel Jézus Péterrel, Jakabbal és Jánossal együtt a megdicsőülés hegyén van, ezért csupán a lent maradt tanítványokhoz jut el vele. Ők azonban nem tudtak rajta segíteni. Jézus viszont igen. Jézus, az apa hitére apellálva, meggyógyítja a beteg gyermeket.

Mi ebből számunkra a tanulság?

1. A közbenjárás útján menjünk el egészen Jézusig (17-18) Soha ne felejtsük el azt az igazságot, hogy ahol az emberi segítségnyújtás határa véget ér, ott kezdődik az isteni beavatkozás.

2. A hitetlenség ma is az egyik akadálya annak, hogy Isten csodákat tegyen. Jézus keményen megfeddi tanítványait hitetlenségük miatt (19).

3. Ha elismerjük hitetlenségünket, azzal máris megtettük az első lépést, hogy Jézus Krisztus megajándékozhasson bennünket hittel (24). Mindezek tudatában, kész vagy-e hittel elindulni a közbenjárás útján Jézus Krisztus felé?

Balogh Gábor

DÉLUTÁN | 

Ő lebetegít, de meg is gyógyít

Igehely: Ézs 38:9-21

Ezékiás fölismeri Isten kezét a betegségben. Az üzenet, amit Ézsajás próféta közvetít, határozott, és egyenes: „Így szól az ÚR: Rendelkezz házadról, mert meghalsz, nem maradhatsz életben!” (Ézs 38:1) Az üzenet hallatára, a király összetörten fordul könyörgéssel Istenhez, és gyógyulásért esedezik. Tudta és ismerte jól betegségét, de még túl fiatal volt ahhoz, hogy meghaljon. Izráelben Isten büntetésének tekintették, ha valaki meghalt fiatalon.

Az én mennyei Atyám elvárja tőlem, hogy szerény, önzetlen, alázatos, türelmes legyek. A betegség egy nagyon kellemetlen, sőt fájdalmas állapot. A betegséget nagyon nehezen viseljük, nehezen hordozzuk. Sokat zúgolódunk, panaszkodunk, nem vesszük észre Istenünk nevelő szándékát a betegségben. Nem ismerjük fel jelenlétét a betegségben.

Kedves olvasóm, ki vagyok én Isten szemében? Hogyan adok hangot, hálával vagy zúgolódva, az Atyához való viszonyulásomnak? Mert az én Atyám lebetegít, de meg is gyógyít, és rajtam múlik, hogyan fogadom beavatkozását életemben.

Mucsi Bálint János

 Napi áhítat

Igehely: Filem 1:8–14 Kulcsige: Filem 1:14 „Beleegyezésed nélkül azonban semmit sem akartam tenni, hogy jótetted ne kényszerű, hanem önkéntes legyen.”

Pál apostol szeretetteljes szívességkéréssel fordul Filemonhoz, mint testvéréhez az Úrban. Megtehetné, hogy parancsoljon is, de nem teszi. Onézimoszról van szó, aki Filemonnál szolgált és megszökött, de közben Pált és Jézust megismerve megtért, és hasznos lett a szolgálatban. Pál szeretné, ha Filemon visszafogadná őt, aki már neki is hasznos lehet. Pálnak az a szeretetteljes kérése Filemonhoz, hogy úgy fogadja Onézimoszt, mintha magát Pált fogadná. Ez keresztyén kötelessége is lenne, de úgy lenne szép, ha mégis önként, szeretetből fogadná vissza, és nem csupán kötelességből.