Igehely: 1Jn 4: 9-11; Kulcsige: 1Jn 4:10 „Ez a szeretet, és nem az, hogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért.”
Szüleim és nagyszüleim bizonyságtételére emlékezem. A ’80-as évek elején Isten Lelke keresésre indította őket. Sorba járták a különféle gyülekezeteket, és keresték az élő igét. Az egyik gyülekezetben megállapodtak, mert a tagok közötti szeretetkapcsolat megérintette őket, és megismerték általa Isten szeretetét. Isten a szeretet! Ha Isten létezését bizonyítani szeretnéd valakinek, elég, ha valódi szeretet van a szívedben, családodban és gyülekezetedben szeretteid, testvéreid és minden ember iránt. Ha ismered Isten téged megmentő szeretetét, van előtted példa és saját tapasztalat is arra, hogy miként kell neked is szeretned. Azt mondod: Nem megy! Szerinted Istennek könnyen megy ellenségeit szeretni? Könnyen megy neki, amikor látja egyházát tétlenkedni, hitetlenkedni, felőrlődni jelentéktelen ügyekben? Nem! Nem megy könnyen neki sem! De Ő hűséges ahhoz, ami mellett állást foglalt. Isten a szeretetre tette le a voksát, és nem tágít mellőle, bármennyire nehéz is. Ő életét adta az emberért!
A szeretet létezik! Benned is létrejött? A Lélek azon munkálkodik, hogy szeretet gyümölcsöt teremjen általunk. Felkészültél arra, hogy ma szeretetet teremj? Győzd meg a világot Isten létezéséről!
Győrfi Elek Tóbiás
Látás nélküli hit a feltámadásban
Igehely: Jn 20:26-31
A hit olyan dolgok felől való meggyőződés, amelyek az emberi érzékszervek számára észlelhetetlenek. Isten létezése, a lélek létezése, a feltámadt Krisztus, a mi testünk feltámadása, az Istenhez köthető dolgok, mint az üdvösség, a kegyelem, az újjászületés, mind megfoghatatlanok a test számára.
Ahányszor – ha dicsőségének parányi megvillanásával is – érzékelhető lett az ember számára Isten, az emberből a porba hulló imádatot váltotta ki: „Én Uram, és én Istenem!” De jó volt Tamásnak, hogy láthatta Jézust!
De mi van a ma élő keresztyén százmilliókkal, akik közé tartozunk mi is? Látás nélkül is hiszünk Krisztusban? Annyira, hogy a fejünkhöz tartott pisztoly sem rendít meg bennünket, mivel tudjuk, hogy megígérte azt, hogy vele együtt feltámadunk? Hiszünk-e annyira Benne, hogy meghaljunk a régi életünknek, feladva bűnös természetünket és cselekedeteinket?
Légy hálás a láthatóvá vált Istenért, aki életével, halálával és feltámadásával a láthatatlanba vetett hitünket erősíti. Boldog hívő vagy?
Győrfi Elek Tóbiás
