2018. január 26., péntek

DÉLELŐTT | 
A tanuló ne leckéztesse mesterét

Igehely: Lk 6:37-42; Kulcsige: Lk 6:40 „A tanítvány nem feljebb való mesterénél; de aki teljesen felkészült, az mind olyan lesz, mint a mestere.”

Lehetnek olyan tanulók, akik túlszárnyalják mesterüket, de csak azért, mert a mesterük nem tökéletes. A mi Mesterünk azonban tökéletes, lehetetlen túlszárnyalni, de nem is kell, viszont tökéletesen elég lesz, ha kiábrázolódik bennünk a Krisztus (Gal 4:19).

Nagy esztelenség az, amikor valaki a saját hibáit és bűneit a mások ítélgetésével akarja álcázni. Ez üres járat. Általában az ilyen lelkületű ember kettős mértéket használ: minden botlása felett szemet hunyva, hamis mértékkel felmenti magát, de másokat képmutató módon, nagyon szigorú mértékkel, egy semmiségért is megítél és kárhoztat.

Teljesen felesleges és célszerűtlen ez a viselkedés, hiszen akadályozza a magunk és mások fejlődését, és még a „verembe” esés veszélyét is kilátásba helyezi, az Isten igazságos ítélete által. Bölcsen cselekszünk, ha inkább a gerendával foglalkozunk, hogy minél jobban hasonlítsunk tökéletes mesterünkre, Jézusra.

Ha téged azzal a mértékkel mérnének, amivel te mérsz másokat, mi lenne az eredmény?

Dézsi István

DÉLUTÁN | 

Felhívás megtérésre

Igehely: Ez 18:21-32

Milyen nagy Isten szeretete saját népe iránt! Ő nem gyönyörködik az övéi halálában, annál inkább tetszik neki, ha valaki életben marad. Azért, mert alapból minden ember a halálban van. Nincs, aki jót tenne, egyetlen egy sem. Sem te, sem én nem vagyunk képesek egy cseppnyi jót sem kisajtolni magunkból, bármennyire erőlködünk is. Persze, magunkat egymáshoz méregetve, saját mércénk szerint sok jót fedezhetünk fel magunkban. Általában többet, mint másokban. De ez önáltatás. Nekünk Isten ítélőszéke előtt kell megjelennünk, ahol az Ő mércéje számít. Az pedig túlságosan magas a mi bűnhöz tapadt életünknek. Kicsoda szabadít meg e halálra ítélt testből?! – kiálthatjuk mi is Pállal együtt. Vajon ott van-e szívünkben a kérdés mellett az ő bizonyossága: Hála az Istennek, a mi Urunk, Jézus Krisztus az, aki megszabadít (Róm 7:25a)! Adj ma hálát érte, ha már te is megszabadultál. De ha még nem, ne késlekedj, mert csak rajtad múlik: „De ha a bűnös megtér, és nem követi el többé vétkeit… élni fog” (Ez 18:21).

Lisztes Tibor

 Napi áhítat

Igehely: Jak 2:1–10 Kulcsige: Jak 2:8 „Ha ellenben betöltitek a királyi törvényt az Írás szerint: «Szeresd felebarátodat, mint magadat!», helyesen cselekedtek.”

Jakab a felebarát szeretetének a törvényét királyi törvénynek nevezi. Ez a megnevezés a Szentírásban csak itt fordul elő, és talán arra utal, amikor egy írástudó megkérdezte Jézustól, akit Úrrá és Krisztussá tett Isten, hogy melyik a nagy parancsolat. Akkor mondja el Jézus, hogy egy nagy parancsolat van, éspedig: „Szeresd az Urat, a te Istenedet!” Ez azonban elválaszthatatlanul magával hoz egy másodikat: „Szeresd felebarátodat, mint magadat!” Az első és nagy parancsolat ezzel a másodikkal kiegészülve foglalja össze azt, amit tartalmaz a törvény és a próféták.