2018. január 26., péntek

DÉLELŐTT | 
A tanuló ne leckéztesse mesterét

Igehely: Lk 6:37-42; Kulcsige: Lk 6:40 „A tanítvány nem feljebb való mesterénél; de aki teljesen felkészült, az mind olyan lesz, mint a mestere.”

Lehetnek olyan tanulók, akik túlszárnyalják mesterüket, de csak azért, mert a mesterük nem tökéletes. A mi Mesterünk azonban tökéletes, lehetetlen túlszárnyalni, de nem is kell, viszont tökéletesen elég lesz, ha kiábrázolódik bennünk a Krisztus (Gal 4:19).

Nagy esztelenség az, amikor valaki a saját hibáit és bűneit a mások ítélgetésével akarja álcázni. Ez üres járat. Általában az ilyen lelkületű ember kettős mértéket használ: minden botlása felett szemet hunyva, hamis mértékkel felmenti magát, de másokat képmutató módon, nagyon szigorú mértékkel, egy semmiségért is megítél és kárhoztat.

Teljesen felesleges és célszerűtlen ez a viselkedés, hiszen akadályozza a magunk és mások fejlődését, és még a „verembe” esés veszélyét is kilátásba helyezi, az Isten igazságos ítélete által. Bölcsen cselekszünk, ha inkább a gerendával foglalkozunk, hogy minél jobban hasonlítsunk tökéletes mesterünkre, Jézusra.

Ha téged azzal a mértékkel mérnének, amivel te mérsz másokat, mi lenne az eredmény?

Dézsi István

DÉLUTÁN | 

Felhívás megtérésre

Igehely: Ez 18:21-32

Milyen nagy Isten szeretete saját népe iránt! Ő nem gyönyörködik az övéi halálában, annál inkább tetszik neki, ha valaki életben marad. Azért, mert alapból minden ember a halálban van. Nincs, aki jót tenne, egyetlen egy sem. Sem te, sem én nem vagyunk képesek egy cseppnyi jót sem kisajtolni magunkból, bármennyire erőlködünk is. Persze, magunkat egymáshoz méregetve, saját mércénk szerint sok jót fedezhetünk fel magunkban. Általában többet, mint másokban. De ez önáltatás. Nekünk Isten ítélőszéke előtt kell megjelennünk, ahol az Ő mércéje számít. Az pedig túlságosan magas a mi bűnhöz tapadt életünknek. Kicsoda szabadít meg e halálra ítélt testből?! – kiálthatjuk mi is Pállal együtt. Vajon ott van-e szívünkben a kérdés mellett az ő bizonyossága: Hála az Istennek, a mi Urunk, Jézus Krisztus az, aki megszabadít (Róm 7:25a)! Adj ma hálát érte, ha már te is megszabadultál. De ha még nem, ne késlekedj, mert csak rajtad múlik: „De ha a bűnös megtér, és nem követi el többé vétkeit… élni fog” (Ez 18:21).

Lisztes Tibor

 Napi áhítat

Igehely: 1Sám 16:4–13 Kulcsige: 1Sám 16:11 „Majd megkérdezte Sámuel Isaitól: Itt van az összes fiad? Hátra van még a legkisebb – felelte ő –, de ő éppen a juhokat őrzi. Erre Sámuel ezt mondta Isainak: Üzenj neki azonnal, és hozasd ide, mert addig nem ülünk le, amíg ő meg nem érkezik.”

Dávidnak ez az útja – pásztorságtól a királyságig – arra emlékeztet bennünket, hogy Isten gyakran a legkevésbé valószínű jelölteket választja a legnagyobb céljaira. Amikor Sámuel eljött, hogy Isai fiai közül felkenje Izráel következő királyát, a legfiatalabb fiúra a legkevésbé sem gondolt. Isai és minden ember, aki akkor ott jelen volt, azt nézte, ami a szem előtt van; vagyis a kor elvárásainak, normáinak megfelelően ítélték meg a jelölteket. Isten azonban látja azt, amit mások nem, vagy nem is akarnak, mert más a kor aktuális elvárása – a neki szentelt szívet.