2018. január 20., szombat

DÉLELŐTT | 
Jót tenni mindig szabad

Igehely: Lk 6:6-11; Kulcsige: Lk 6:9 „Jézus pedig így szólt hozzájuk: Kérdezlek titeket: szabad-e szombaton jót tenni vagy rosszat tenni, életet menteni vagy kioltani?”

Mai igénk nem idői, hanem tárgyi kapcsolatban áll a tegnapival (nem ugyanazon a szombaton történt, mint amaz). A zsinagógában a sorvadt kezű beteg láttán a farizeusok és írástudók – ismerve Jézust – előre számoltak azzal, hogy a szombat ellenére gyógyítani fog, és ezzel az ő felfogásuk szerint megszegi a szombattörvényt.

Jézus Krisztus tisztában volt gondolataikkal. Érdemes megfigyelnünk, hogy a gyógyítást megelőzően feltett kérdése élesen világít bele a farizeusi kegyesség sivárságába. A farizeusoknak ugyanis eszükbe sem jutott, hogy akinek megvan az ereje és lehetősége a másik emberen való segítésre, és pusztán a szombat miatt nem segít, az nem megszentelte, hanem kegyetlen kegyességével megszentségtelenítette a szombatot. Nem csoda, ha erre a hihetetlenül tiszta, találó, de éles diagnózisra Jézus ellenfelei eszüket veszítették, és a józan érvek helyett az erőszak útjára igyekeztek lépni: akit képtelenek voltak meggyőzni, azt el akarták tenni láb alól.

Mi fontosabb számodra: vallási előírások merev betartása, vagy segíteni a bajba jutottakon? Milyen jót tehetnél másokkal a mai nap folyamán?

Horváth Ferenc

DÉLUTÁN | 

Mindenki forrása

Igehely: Zsolt 87

Sion hegye, Isten városa, Egyiptom, Babilónia, Filisztea, Tírus, Etiópia – a Zsoltáros számára ez jelentette az ismert világot. Mi tudnánk még folytatni a listát, sokáig. Töredezett világban élünk: mindenkinek van egy kis sarka, élettere ezen a nagy bolygón, amit nekünk formált a Teremtő. Visszatetsző, amikor valaki azt képzeli – netán el is mondja, hogy országa, vagy éppen személye körül forog a világ; hogy hozzá kell másoknak igazodni (ha jót akarnak). Természetesen hatalmasat nevetünk az ilyeneken.

Egészen más a helyzet, ha Isten mondja ezt valamiről. Isten városa, Sion lehet kicsiny, eltörpülhet Egyiptom és Babilónia mellett – valahogy mégis ott van a szülőhazája a népeknek (6). Valahogy onnan táplálkoznak mindannyian: „minden forrásom belőled fakad” - éneklik az ószövetségi bizonyságtevők. Nekünk is van miről énekelni. Énekeljünk mi is! Például ezeket: „... e forrás ered Golgotán... Egy forrás van, mely bűntől megtisztít...” Csak egy forrás – s ez mindenki forrása.

Herjeczki Géza

 Napi áhítat

Igehely: 2Krón 15:8–15 Kulcsige: 2Krón 15: 15 „Örvendezett egész Júda az eskünek, mert őszinte szívvel tettek esküt, és egy akarattal keresték Istent, és meg is találták. Az Úr pedig nyugalmat adott nekik mindenfelől.”

Ászá király azután kapja a prófétai intelmet a szövetség megújításáról, miután az Úr csodálatos győzelmet adott népének az etiópok fölött. Biztos ott volt mindenkiben a győztesek öröme és az a megelégedettség, hogy most rendben vagyunk az Úrral! Azarjáhú próféta kimegy a király elé, és valami furcsa dolgot mond: „Az Úr veletek lesz, ha ti is ővele lesztek.” De hát az Úr most adott fényes győzelmet! Az, hogy sikerülnek bizonyos dolgok az életünkben vagy a gyülekezetben, nem biztos, hogy Isten áldása!