2018. január 2., kedd

DÉLELŐTT | 
Végre újra szólt az ÚR

Igehely: Lk 3:1-6; Kulcsige: Lk 3:2 „Annás és Kajafás főpapok idején szólt az Úr Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztában.”

Lukács evangélista számára annyira fontos volt Jézus Krisztus hírnökének és útkészítőjének nyilvános fellépése, hogy akárcsak a Megváltó születése esetén, ez alkalommal is megadta az esemény világtörténeti időpontját és ker. A felsorolt uralkodók nevei nem csupán János szolgálatának kezdetét hivatottak jelezni, hanem segítenek megérteni Bemerítő János szellemi nagyságát. Ha az említett uralkodók a legnagyobb tekintélyt mondhatták magukénak az országban, János még nagyobb tekintéllyel állt elő. A pusztából jött ugyan, de a pusztában Isten szava szólt hozzá. Ő pedig engedelmes szolgaként továbbadta a kapott üzenetet.

Ma, amikor a gyülekezetek azon gondolkoznak, hogy milyen módszerekkel szólítsák meg az embereket, és hogyan juttathatnák el hozzájuk az evangéliumot, elgondolkozhatunk azon, hogy János nem használt különleges módszereket, egyszerűen csak a megtérés üzenetét hirdette. Semmi mást nem kellene ma sem tenni, csak figyelni Istenre, aki szól, mondani azt, amit mond, és tenni, amit kér.

Te meghallottad-e már Isten szavát? Kész vagy tenni azt, amit személyesen neked üzen az Úr?

Horváth Ferenc

DÉLUTÁN | 

Az újév reménysége

Igehely: Ézs 43:11-21

Egyedül az Úr az Isten és rajta kívül nincsen más! Minden hatalom az ő kezében van. Páratlan támasz, barát, de rettenetes ellenség (kezéből senki meg nem szabadíthat). Atyád, királyod és támaszod ő már neked? Ha igen, akkor csodálatos biztatás az ő Istensége és hatalma a jövőre nézve is: Mert emlékezhetünk az ő szabadítására, tanúi vagyunk nagyságának. Minket is kihívott a fogságból, a messzi távolból, hogy közel valókká legyünk, és ehhez számára nem volt semmi lehetetlen. Viszont a jelen sokszor lelki pusztához hasonlít személyes, családi vagy éppen gyülekezeti szinten. Nem kell a múltban élni (de hitet abból kell meríteni), és csak siránkozni, hogy akkor mi volt. Mert Isten a jövő Istene, aki mindig újat cselekszik! Csak hittel meg kell ragadni ezt. Ezért az igazságért, hadd jöjjünk bátran és imádkozzunk: „Mindenség Ura, kérünk, készítsd az utat a járatlan helyeken (a jövőben), és öntsd ránk Szentlelked életadó vizét, szerezz magadnak népet Uram, hogy több száj és szív dicsérjen téged!”

Kelemen Sándor

 Napi áhítat

Igehely: Jer 22:10-19 Kulcsige: Jer 22:15b-16 „De törvényesen és igazságosan járt el: ezért ment jól a dolga! Jogához segítette a nincstelent és szegényt, ezért ment jól a dolga! Így tesz, aki ismer engem – így szól az Úr.”

Az emberek általában törekszenek valamilyen módon az elismerésre. Igyekszenek, ha nem is maradandót, de pozitív hagyatékot tudni maguk mögött. Vannak, akik fizikai létesítményeket hoznak létre, mások szellemileg alkotnak nagyot, irodalom, zene területén. Egyeseknek szobrokat emelnek, másokat más módon ismernek el, jegyeznek az utókornak. A talentumait, tehetségét, tudását, tapasztalatait, hitét mindenki szeretné kamatoztatni legjobb belátása szerint.