2018. január 2., kedd

DÉLELŐTT | 
Végre újra szólt az ÚR

Igehely: Lk 3:1-6; Kulcsige: Lk 3:2 „Annás és Kajafás főpapok idején szólt az Úr Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztában.”

Lukács evangélista számára annyira fontos volt Jézus Krisztus hírnökének és útkészítőjének nyilvános fellépése, hogy akárcsak a Megváltó születése esetén, ez alkalommal is megadta az esemény világtörténeti időpontját és ker. A felsorolt uralkodók nevei nem csupán János szolgálatának kezdetét hivatottak jelezni, hanem segítenek megérteni Bemerítő János szellemi nagyságát. Ha az említett uralkodók a legnagyobb tekintélyt mondhatták magukénak az országban, János még nagyobb tekintéllyel állt elő. A pusztából jött ugyan, de a pusztában Isten szava szólt hozzá. Ő pedig engedelmes szolgaként továbbadta a kapott üzenetet.

Ma, amikor a gyülekezetek azon gondolkoznak, hogy milyen módszerekkel szólítsák meg az embereket, és hogyan juttathatnák el hozzájuk az evangéliumot, elgondolkozhatunk azon, hogy János nem használt különleges módszereket, egyszerűen csak a megtérés üzenetét hirdette. Semmi mást nem kellene ma sem tenni, csak figyelni Istenre, aki szól, mondani azt, amit mond, és tenni, amit kér.

Te meghallottad-e már Isten szavát? Kész vagy tenni azt, amit személyesen neked üzen az Úr?

Horváth Ferenc

DÉLUTÁN | 

Az újév reménysége

Igehely: Ézs 43:11-21

Egyedül az Úr az Isten és rajta kívül nincsen más! Minden hatalom az ő kezében van. Páratlan támasz, barát, de rettenetes ellenség (kezéből senki meg nem szabadíthat). Atyád, királyod és támaszod ő már neked? Ha igen, akkor csodálatos biztatás az ő Istensége és hatalma a jövőre nézve is: Mert emlékezhetünk az ő szabadítására, tanúi vagyunk nagyságának. Minket is kihívott a fogságból, a messzi távolból, hogy közel valókká legyünk, és ehhez számára nem volt semmi lehetetlen. Viszont a jelen sokszor lelki pusztához hasonlít személyes, családi vagy éppen gyülekezeti szinten. Nem kell a múltban élni (de hitet abból kell meríteni), és csak siránkozni, hogy akkor mi volt. Mert Isten a jövő Istene, aki mindig újat cselekszik! Csak hittel meg kell ragadni ezt. Ezért az igazságért, hadd jöjjünk bátran és imádkozzunk: „Mindenség Ura, kérünk, készítsd az utat a járatlan helyeken (a jövőben), és öntsd ránk Szentlelked életadó vizét, szerezz magadnak népet Uram, hogy több száj és szív dicsérjen téged!”

Kelemen Sándor

 Napi áhítat

Igehely: 1Sám 16:4–13 Kulcsige: 1Sám 16:11 „Majd megkérdezte Sámuel Isaitól: Itt van az összes fiad? Hátra van még a legkisebb – felelte ő –, de ő éppen a juhokat őrzi. Erre Sámuel ezt mondta Isainak: Üzenj neki azonnal, és hozasd ide, mert addig nem ülünk le, amíg ő meg nem érkezik.”

Dávidnak ez az útja – pásztorságtól a királyságig – arra emlékeztet bennünket, hogy Isten gyakran a legkevésbé valószínű jelölteket választja a legnagyobb céljaira. Amikor Sámuel eljött, hogy Isai fiai közül felkenje Izráel következő királyát, a legfiatalabb fiúra a legkevésbé sem gondolt. Isai és minden ember, aki akkor ott jelen volt, azt nézte, ami a szem előtt van; vagyis a kor elvárásainak, normáinak megfelelően ítélték meg a jelölteket. Isten azonban látja azt, amit mások nem, vagy nem is akarnak, mert más a kor aktuális elvárása – a neki szentelt szívet.