2018. január 13., szombat

DÉLELŐTT | 
Jézus céltudatossága

Igehely: Lk 4:42-44; Kulcsige: Lk 4:43 „Ő azonban ezt mondta nekik: Más városokban is hirdetnem kell az Isten országának evangéliumát, mert ezért küldettem.”

Egy új nap kezdetén jó elcsendesedni Isten jelenlétében, közösségben lenni a mennyei Atyával, figyelve arra, mit üzen a Bibliából, és imádságban elmondani kéréseinket, könyörgéseinket és szívünk háláját.

Napkeltekor Megváltónk is kereste a magányt, kimenve egy lakatlan helyre, hogy imádságos közösségben lehessen együtt az Atyával. Ám a kapernaumiak Krisztus iránti bizalma, élénk ellentéteként a názáretiek magatartásának, marasztalná a Mestert. Jézus azonban csalhatatlan biztonsággal mutatott rá a hit és az önzés határvonalára: akármennyire érezték is a kapernaumiak, hogy Jézusra voltak utalva, nem sajátíthatták ki maguknak Őt. Gondolniuk kellett arra, hogy Jézus Krisztus az Atyától kapott küldetése következményeként nem köthető helyhez. Akkor Júdea zsinagógáiban kellett folytatnia messiási munkásságát, de küldetése később, az újszövetségi gyülekezet küldetése által ugyanígy nem lesz feltételekhez köthető és határok közé szorítható.

Vágysz-e naponként az Istennel való közösségre? Van-e időd és lehetőséged elcsendesedni az Úr előtt? Mennyire vagy céltudatos keresztyén?

Horváth Ferenc

DÉLUTÁN | 

Kitartás az Ige hirdetésében

Igehely: 2Tim 4:16-18

Pál kitartott az igehirdetésben. Utolsó levele utolsó soraiból olvastunk ma este. Már túl van a csodálatos hitvalláson: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam” (4:7). Mit írjon még fiatal szolgatársának? Visszatekint egy nem régi prédikációjára. Érdekes, hogy „védekezése alkalmáról” szól – de nála egy bírósági meghallgatás nem más, mint igehirdetés. Annak pedig hangoznia kell, hogy mindenki („a népek valamennyien”) meghallhassa az evangéliumot. A szolgálata vége felé járó nagy misszionárius utolsó témaként az igehirdetés fontosságáról ír Timóteusnak. Személyes bizonyságtételként, és személyes bátorításnak szánva. „...Mindenki elhagyott. Ne számítson ez bűneik közé! De az Úr mellém állt” - Timóteus, te is számíthatsz mindkettőre (s számíthatunk mi is). És elvégezte az ige hirdetését. A doxológia előtt még egy személyes hitvallás: „megszabadít az Úr minden gonosztól és bevisz az Ő mennyei országába.” Te hogy nézel előre életed/szolgálatod végére testvérem?

Herjeczki Géza

 Napi áhítat

Igehely: Mt 27:1–2, 11–26; Kulcsige: Mt 27:14 „Jézus azonban nem felelt egyetlen szavára sem, úgyhogy a helytartó nagyon elcsodálkozott.”

Szomorúság töltött el, amint ez igének első sorait elolvastam. Mekkora sötétség volt a főpapok és a vének szívében, és milyen mérhetetlen gonoszság! Alighogy megvirradt, máris gonosz döntést hoztak: Jézust halálra juttatják. Aztán eszerint cselekedtek is: megkötözve átadták őt Pilátusnak. Ez a sötétség órája volt. No, de lássuk, milyen bűnt talált Pilátus Jézusban? Semmit, mert benne nem volt. Kérdésére: „Te vagy-e a zsidók királya?”, Jézus válasza csak ennyi volt: „Te mondod.” Ezen elcsodálkozott még Pilátus is. Miért nem próbálja menteni az életét?