2018. február 7., szerda

DÉLELŐTT | 
Hit helyett kétségbeesés

Igehely: Lk 8:22-25; Kulcsige: Lk 8:24 „Odamentek hozzá, felébresztették, és így szóltak: Mester, Mester, elveszünk! Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre és a hullámokra, mire azok lecsillapodtak, és csendesség lett.”

Kritikus és nehéz helyzetekben mindig nagy a kísértés és a nyomás az ördög részéről, hogy a hit helyett a kétségbeesést válasszuk. Ez olyan, mint amikor valaki nyári gumikkal akar rámenni a fagyos téli útra, a kocsi irányíthatatlan, a veszély garantált. A kétségbeesés elveszi a józan lelki ítélőképességet.

A tanítványok tapasztalt halászok és hajósok voltak, és amikor vihar kerekedett, rutinosan az ilyenkor megszokott dolgot tették. Később, erejük végéhez érve kétségbeestek, és segítségkérés helyett inkább szemrehányást tesznek Jézusnak. Pedig mennyivel jobb lett volna, ha a segítségkéréssel kezdik, és nem a kétségbeeséssel.

Jézus viselkedése a viharban teljesen más. Ő teljes hitével rábízta magát Istenre, olyannyira, hogy nyugodtan tudott aludni a vihar közepette. Amikor meg felébredt, azonnal tudta, hogy mit kell tennie, mert nem a kétségbeesés vezette, hanem a hit. Tegyünk mi is így (Zsid 12:2)!

A viharos helyzetben a hit vagy a kétségbeesés jellemző rád?

Dézsi István

DÉLUTÁN | 

Az igazság útján a biztonság

Igehely: Péld 4:18-19

Háborús övezetben aláaknázott területek lehetnek. Első ránézésre semmi különös nem látszik, de halált rejt. A tűzszerészek megtisztítanak egy sávot, ahol biztonságban lehet átkelni a területen. De csak ott. Aki letér jobbra vagy balra az halál fia.

Igazságban járni biztonságot jelent. Békességben fekszem le, legott elalszom, nem rettegek az igazságszolgáltatás embereitől. Nem bujkálok, nem takargatom, szépítem viselt dolgaimat.

Az utolsó ítélettől sem retteg az igaz: útjának világossága eléri tetőfokát, maga a Király állapítja meg igazságát és jutalmazza meg. Végre hazaért az igazság országába, nem bántja már semmi gazság.

„Nincs nagyobb örömöm annál, mint amikor hallom, hogy az én gyermekeim az igazságban járnak.” (3Jn 4)

Igazságtalan, hamissággal teli világban járjunk igazságban!

Kisded Ernő

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 21:7–14 Kulcsige: ApCsel 21:11 „Odajött hozzánk, levette Pál övét, megkötözte vele saját kezét és lábát, és ezt mondta: Így szól a Szentlélek: «Azt a férfit, akié ez az öv, így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, és pogányok kezébe adják.»”

Pál apostol számára nem az volt fontos, hogy neki minden jó és kényelmes legyen, hanem hogy az Úr akaratát teljesítse. Nemcsak a Tíruszban levő tanítványok figyelmeztették, hogy mi vár reá Jeruzsálemben. Ugyanerről tesz bizonyságot maga Pál apostol is Milétoszban, az efézusi véneknek: „fogság és nyomorúság vár reám” (ApCsel 20:23). És így is Jeruzsálem felé tart, mert tudja, hogy ez az Úr akarata, neki ott kell lennie, bizonyságot kell tennie mindarról, amit Jézus Krisztussal személyesen megtapasztalt.