2018. február 22., csütörtök

DÉLELŐTT | 
A hitetlenség a legfájóbb Jézusnak

Igehely: Lk 9:37-45; Kulcsige: Lk 9:41 „ Jézus így szólt: Ó, hitetlen és elfajult nemzedék, meddig leszek még veletek, és meddig szenvedlek még titeket? Vezesd ide a fiadat!”

Vannak olyan Istennel átélt élményeink, amelyekről azt mondjuk, hogy bár sose lenne vége. Ezt az érzést élte át Péter, Jakab és János a megdicsőülés hegyén: „Jó nékünk itt lenni...” De nem lehet mindig a hegyen maradni, le kell onnan szállni, és az emberek közé kell menni. Miért? Mert az embereknek szükségük van Jézusra. Amikor Jézus lejött a hegyről, már várta őt a sokaság, várta egy édesapa, akinek a fia nagyon beteg volt. Bár kért segítséget a tanítványoktól, de azok nem tudtak rajta segíteni. Jézus látszólag nem az apa kérésére válaszol, hanem a hallgatósághoz intézi kemény szavait. Hitetlen nemzedéknek nevezi őket, akiket nem győz meg a sok csoda, amit Jézus szemük láttára már eddig is tett. Márk evangélista beszámolt arról is, ahogy válaszolt az apa Jézus szavára: „Hiszek, segíts a hitetlenségemen!" (Mk 9:24) Az ilyen hitetlenség miatt nem haragudott Jézus, hiszen a magunk erejéből képtelenek vagyunk hinni, szükségünk van Isten hitet ajándékozó kegyelmére. Viszont arra haragszik Isten és számon kéri, mikor valaki nem hagyja, hogy meggyőzessen. Milyen a te Isten-hited?

Tóth Róbert

DÉLUTÁN | 

Könyörgés bűnbocsánatért

Igehely: Dán 9:17-19

Dániel a mindenható, erős Istenhez fordul könyörgésével, aki képes helyreállítani Izráelt. Ha Isten megengedi Izráel visszatérését, a templom és Jeruzsálem helyreállítását, ez önmagáért az Úrért fog történni. Dániel alázatos könyörgése így hangzik: „ragyogjon rá orcád elpusztult szentélyedre, önmagadért, ó Urunk”. Isten nem azért válaszol a kéréseinkre, akik mi vagyunk, hanem azért, aki Ő.

A szentély Istennek az emberrel való találkozási helye és az áldozatok bemutatásának a helye. Dániel ennek a helyreállítását óhajtja. Az imákra való válasz Isten nagy irgalmából származik: „mert nem a magunk igaz tetteiben, hanem a te nagy irgalmadban bízva visszük eléd könyörgéseinket”. Az ilyen ima tetszik Istennek. A kegyelem ajtaja tágra nyílik azok előtt, akik bíznak az irgalom alapelvében. A meghallgatásért, a bűnbocsánatért és a késedelem nélküli cselekvésért könyörög Dániel, és Isten tekintélyére hivatkozik ezekkel a szavakkal: „a te nevedről nevezték el városodat és népedet”. A szabadulás Isten nevében és az Ő dicsőségére fog történni a bűnbocsánat elnyerése után.

Szekrényes Pál

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 13:16–32 Kulcsige: ApCsel 13:22 „Amikor őt elvetette, Dávidot emelte királyukká, akiről bizonyságot is tett, és ezt mondta: «Megtaláltam Dávidot, Isai fiát, a szívem szerint való férfit, aki teljesíti minden akaratomat.»”

Igeszakaszunk úgy utal Dávidra, mint Isten szíve szerinti férfira. Minden bukása és kudarca ellenére így emlékezik meg róla az Újszövetség. Pedig csak annyira volt tökéletes, mint bármelyik kisgyermek, akit az édesapja végtelenül szeret. Isten Dávidban való örömének nem a Dávid teljesítménye, hanem az Ő szíve volt az oka.