2018. február 19., hétfő

DÉLELŐTT | 
Kinek tartod őt?

Igehely: Lk 9:18-22; Kulcsige: Lk 9:20 „Ő megkérdezte tőlük: Hát ti kinek mondotok engem? Péter így felelt: Az Isten Krisztusának.”

Jézus első kérdése a tanítványok felé, hogy kinek tartja őt a sokaság? A második pedig, kinek tartják ők Jézust? Fontos, hogy mi is tudatában legyünk, kinek is tartja a világ Jézust, mert nekünk a világban kell misszióznunk, és ismernünk kell a világ valós szükségét. Másrészt, az is fontos, hogy mi kinek tartjuk Jézus Krisztust? Mit jelent Ő számunkra? Péter ismerte Jézust, és ezzel a nagyszerű hitvallással tesz vallomást: „Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.” (Mt 16:16). Jézus egy érdekes felhívást intézett hozzájuk: még ne mondják ezt senkinek. Valószínű azért, mert bár Jézus az Isten Fia, de küldetéséhez hozzátartozik még az is, hogy meg kell halnia a világ bűneiért, és fel kell támadnia a halálból. Ez a teljes evangélium (!) Nos, amikor találkoznak a Feltámadott Úrral, megkapják a megbízatást és a felhatalmazást a hirdetésére (Lk 24:46-49). Ha nekünk is volt találkozásunk Jézussal, akkor mi is az Ő tanúi vagyunk. Te mit válaszolsz ezen a reggelen, ki neked Jézus Krisztus? Mit jelent számodra a vele való közösség?

Tóth Róbert

DÉLUTÁN | 

Testvéri felelősségvállalás

Igehely: 1Móz 44:32-34

Eltelt egy év vagy még több, amíg József megismertette magát testvéreivel. Vajon miért tartott ez ilyen sokáig? Gondolom, azért is, mert József még nem látta a megtérés igazi jeleit a testvérei életében úgy, mint ahogy az bekövetkezett a 44. fejezetben leírt eseményekben. József testvérei az első egyiptomi útjuktól érezték, hogy Isten keze rajtuk van, bánkódtak is a múltjuk miatt azért, amit Józseffel tettek, de az igazi változás csak később jött. Testvérei meg akarták ölni Józsefet, majd eladták őt az izmáelieknek húsz ezüstért. Micsoda felelőtlenség és gyűlölet volt ezekben az emberekben! A letűnt évek, a szükség, a különleges események arra érlelték vagy kényszerítették Júdát, hogy felelősséget vállaljon Benjáminért, legkisebb testvérükért. Micsoda változás! Júda kész bármilyen áldozatot meghozni. Készen áll arra, hogy testvére helyett rabszolgaként maradjon Egyiptomban. Nem akart újra bánkódást és bajt okozni apjának. Érdemes felfigyelni erre a nagy változásra, ami történt, különösen a Júda életében. Ez a testvéri felelősségvállalás csodálatos.

Szekrényes Pál

 Napi áhítat

Igehely: 2Tim 2:19–21 „Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelyre ez van pecsételve: «Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!» Egy nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fa- és cserépedények is, amazokat megbecsülik, emezek pedig közönséges használatra valók. Ha tehát valaki megtisztítja magát ezektől, megbecsült, megszentelt edény lesz, az Úrnak is hasznos, és minden jó cselekedetre alkalmas.”

Az életünk során különféle kapcsolataink vannak. Ezek sokszor tágabb vagy szorosabbra fűzött viszonyokat hoznak létre. Pálnak szoros kapcsolata volt Timóteussal, a hitben szeretett fiával, mert olyan mély témákat osztott meg vele, amelyeket nem akárkivel lehet megbeszélni. A házon belüli dolgokat csak a házhoz tartozók tudhatják. Gondolkozzunk most el, hogy nekünk van-e ilyen szoros kapcsolatunk valakivel, és mit beszélünk meg vele?